Fogorvos vs pszichológus?

Tényleg nem azért..De ha képes vagy elvégezni a fogorvosit akkor szerinted? Nem mindegy,hogy doktor leszel vagy bölcsész..Én orvosira járok,talán elfogult vagyok,viszont a fogorvosi szakmában is van potenciál,jó pár helyre szakosodhatsz :)

ja és igen, a fogorvosiban is van szakosodás pl. fogszabályzós, gyerekfogszakorvos stb. Ezen kívül a fogorvoslásban elég nagy fejlődés van, szóval szerintem van benne fantázia. De nyilván én is elfogult vagyok, neked kell eldöntenek, hogy orvos akarsz-e lenni, vagy bölcsész. Azt azonban tudnod kell, hogy a kettő nem egy súlycsoport, az orvosi teljes embert, teljes elszántságot, kitartást kíván.

Ha biztos és jövedelmező állást akarsz (és mások szájában turkálni:P), akkor fogorvos. Ha inkább lelkiekben szeretnél segíteni másoknak,és hajlandó vagy ezért még a mesterképzés után is fizetni tanfolyamokat, akkor pszichológus.

mi lett veled kérdező? én ha minden jól megy 25-26 évesen kezdem el a fogorvosit, pszichológia MA dipoma után. és igen, én megbántam, hogy nem voltam elég bátor 19 évesen az orvosira jelentkezni, számomra nagy csalódás volt a pszichológia. persze én is változtam, az elképzeléseim is, de a képzéssel sem vagyok elégedett

Köszönöm a válaszod. :) talán az is a probléma forrása (ami elég klisés), hogy időközben rájöttem, csak azért választottam a pszichológiát, mert sok feldolgozatlan probléma volt az életemben, melyekre megoldást kerestem. A személyiségemhez viszont egyáltalán nem illik ez a szakma. A tanulmányaim során sosem éreztem azt az izgalmat, hogy valamit,, meg kéne értenem ", valami kihívást jelent, mint mondjuk biológia. Egyáltalán nem kötött le semmi, nem jelentett semmi kihívást. Bekerülni nehezebb volt ezerszer, mint bent maradni. Sosem erőltettem meg magam, ami nyilván az én hibám is, de egyszerűen nem érdekelt, pedig sok önkéntes dologban is részt vettem. Alapképzésen (Károli) több volt az olyan oktató, akinél csak a fejem fogtam, hogy ennyire nulla empátiával, hogy lehetnek pszichológusok. Csináltam egy módszerspecifikus képzést, ami pénzlehúzás volt, a nagy semmiről szóltak az alkalmak a legtöbbször sok pénzért. Persze az is realizálódott bennem, hogy kb az orvosi egyetemnél hosszabb és költségesebb mire végre munkába állhatsz. Ezer éves elméleteket nyomtak le a torkunkon, melyeket már rég cáfoltak, modern pszichológiáról semmit nem tanultunk. Ezer dolog, felületesen. Végül munka és szervpszichót végzek MA-n, igazából ebben tudnék,,élni", ide nem kellenek,, kapcsolatok", szívesebben járok ide, színvonalasabb is, de nem érzem azt, hogy jó helyen vagyok. Nem találom a helyem, és talán nem véletlenül. Úgyhogy úgy érzem, most vagy soha.