Mi fontosabb? Azt tanulni, amit szeretünk, vagy azt amivel jól tudunk majdan keresni?

Azt hiszem ebben a dilemmában az én történetemmel talán segíthetek tisztábban látni:

Arról lenne szó, hogy én úgy tanultam tovább, ahogy akartam. Nem a fizetés motivált vagy a karrier lehetőség, inkább az, hogy mihez van kedvem. Már a második évemet koptatom a padban, és jelenleg is sokszor megkapom "de hát abból nem lehet megélni".... dumát (amúgy leginkább olyanoktól, akik egy percet nem töltöttek el a szakma berkeiben, de no para mert ők k*rvára értenek hozzá), ezért gyakran gondolkodom ezen. Arra jutottam, hogy igazából az ahol vagyok a lehető legjobb döntés volt. Egyrészt azért, mert egyszerűen a manapság piacképes szakokon én pillanatok alatt elvéreztem volna. Megpróbálhattam volna mérnöknek vagy pénzügyesnek menni, de mivel sík h*lye vagyok a matekhoz és kedvem sincs egyáltalán szenvedni vele, jobb ha itt maradok ahol vagyok. Ezen továbbmenve valamivel foglalkozni egyetemi szinten amihez se kedved se tehetséged egy teljes idő pocsékolás, ráadásul nem is lehet belőled az a szakember, aki után annyira vágyódnak a munkaerő piacon, max. valami középszerű s*eggfej lehet az emberből a futószalag mellett.

Másrészt senki sem lát a jövőbe! Lehet statisztikákra mutogatni, meg dumálni az anyósom, fodrászának unokahúgáról, aki szintén nem kapott ezzel állást. Lehetséges, hogy a végén egy hihetetlen siker történetem lesz, ahogy az is, hogy csúnyán elvérzek! Ezért van szükség mindig B tervre. Én és több társam tervezzük valamilyen szakképzés elvégzését, egy második diplomát, több nyelvből is felmutathatunk nyelvvizsgát, azt hiszem nem kell panaszkodnunk!

Ami a lényeg (számomra) nem lehet egy életet tervszerűen leélni, mindig lesznek buktatók. Amit megtanulsz, az sosem haszontalan vagy felesleges, az a tiéd és sosem veszik el. Éld úgy az életed, hogy sose bánj meg semmit és érezd jól magad! Ez az én életfilozófiám, amit nem kell elfogadni, a többségnek kell az anyagi biztonság vagy az éppenséggel nagyobb vagyon, de szerintem ők is csak ez alapján működnek!

jó, hogy pont a buszsofõrt említetted, azzal pobt ismerek 2 jó példát az elméletemre itt Londonban.

az egyik srác magyar, egész életében piros emeletes buszt akart vezetni Londonban, most piros emeletes buszt vezet Londonban. A másik egy macedón srác, egész életében túrista busz sofõr akart lenni, mikor kijött londonba mosogatófiúból küzdötte fel magát odáig, hogy van egy saját busza, kibézi, hogy épp hová szeretne elmenni európàban, majd felkeres ottani szállàshelyet, letárgyalja, hogy visz 30 embert és ahol a legjobb kedvezményeket kapja, ott lefoglal elegendõ szállást, majd megtölti a buszt túristákkal... mindketten szeretik amit csinálnak, És mindketten meg is élnek nem is rosszul...

De ha rühellsz vezetni, pláne nem akarod, hogy 40-50 koszos büdös jöttment ordítson körülötted, de elmész buszsofõrnek, akkor örülhetsz, ha egyáltalán felvesz a bkv helyi járatra, és ledolgozhatsz egy életet depresszióban...