Szerintetek mit csináljak ezzel a diplomával?

Kevés olyan szakma van manapság, amivel kis hazánkban olyan jól el lehet helyezkedni, mint egy orvos doktori titulussal a neved előtt. :) De a világon ez sok helyen van hasonlóképp! Tehát, szerintem jól gondold meg, mielőtt másik egyetemet kezdesz! Ezen kívül az orvoslás nem kizárólag egy szakma, hanem valódi hivatás!

Abszolút megértem, amit mondasz az emberek hozzáállásáról, gondolkodásáról, s magam is tapasztalom. Viszont azt is gondolom, ha egyébként szívvel-lélekkel csinálnád, ne tántorodj meg! Ha befejezed az egyetemet, nem csak a klinikumban dolgozhatsz, hanem PhD-zhatsz, kutathatsz is. Ekkor pedig nem kell magadra vállalnod azt a terhet, hogy ki hogyan néz rád, elismeri-e a beteg a tudásodat. :)

Szurkolok neked, hogy olyan döntést hozz, amivel boldog leszel! ^^

Nem végeztem el semmilyen orvosit de azért laikusként úgy gondolom hogy igenis van különbség a között hogy ha egy ember úgy megy el orvoshoz hogy fáj a feje 2 napja meg a között hogy fáj a feje hetek óta és nem hat a gyógyszer.

Utóbbi semmi képen nem normális állapot. Azt igenis ki kell vizsgálni, mert ne mond nekem azt hogy nem.

Persze az gáz kategória ha valaki úgy megy oda hogy doktor nő/úr fáj a fejem, azonnal utaljon ct-re mert tuti daganat. Nyilván nem kell egy fejfájással az embert rögtön rákosnak diagnosztizálni, de igen is szerintem egy lelkiismeretes orvostól elvárható az hogy ha az ember lánya elmegy hozzá akkor vizsgálja meg bármi is a panasza.

"Imádom, mikor betegek úgy mennek oda az orvoshoz miután elolvastak két netes cikket, mintha ők lennének a szakemberek, és megmondják az orvosnak, hogy melyik gyógyszert írja fel, milyen vizsgálatokra küldje el...stb. Mégis milyen szaktudásra alapozva? :D"

Mondjuk én azt imádom, amikor fehér köpenyben végig lebegnek a kórház folyosója felett 30 centivel legalább 30km/h-val, latinul skandálnak, és úgy néznek rám, mint egy döglégyre lecsapás előtt. Mégis milyen szaktudásra alapozzák ezt? :P

"Egyre több a Blikkes, HVG-s..stb lejárató kampány, ahol külön összegyűjtik a műhibákat, évekre visszamenőleg."

Lehet ezzel is összefügg a fenti megállapításom.

De nem is értem ezt a kérdést..... egy információs korszakban élünk, amikor a sajtó mindent megír, amit 100 embernél többet érinthet. Ez egy olyan téma, ami mindenkit érint. Mindenkinek van negatív, és pozitív tapasztalata, akkor miért is ne foglalkozna vele egy piaci alapú netes- vagy írott közegben létező médium?

Továbbá azért nem istenek, vagy főpapok, érinthetetlenek az orvosok sem, és igenis fel kell vetni ezeket a témákat is. Nem ám a lejáratásért feltétlen (bár nyilván médium függő, hogy mi a cél), hanem így egyre több emberhez jutnak el ezek a hírek, és feltevődnek a kérdések is, hogy pl.: miért hibázik egy rutin műtétnél egy profi sebész? miért egyre türelmetlenebbek az orvosok a páciensekkel? miért egyre türelmetlenebbek a páciensek a doktorokkal szemben? ha pedig kérdés van, akkor előbb utóbb jön a válasz is... azaz pl.: 16 óra munka után nehéz figyelni a műtét során, vagy a doktori cím elnyerése után nem lehet egyből rábízni egy osztály irányítását a kezdő orvosra stb stb

Szóval kérdések kellenek, a kérdések cikkek alapján fogalmazódnak meg, ahogy a válaszok is, és így a megoldás is, tehát ezt egycselekvési sor első pár lépéseként kellene értelmezni.

Én ezért nem hagynék fel egy ilyen szakmát (mert ez is egy szakma!!), max ha már 20 éve gyűrném, és ott sokallnék be a szabálytalanságok miatt ( lényegtelen, hogy pénzhiány generálta, vagy emberi hanyagság).

"Azon is gondolkodom, hogy elvégzek utána diákhitellel egy másik szakot, ez meg megy a süllyesztőbe."

A tanulást támogatom, egy másik neked tetsző dolgot érdemes elsajátítani, hiszen sohasem tudni, hogy mit hoz a jövő, meg ahogy a mondás tartja jobb két lábon állni.

(vannak egészségügyi iskolák, ahol mindig nagy hiány az orvosit is végzett pedagógusok, akár ebben is gondolkozhatnál, ha van ingerenciád az oktatásra- persze ott sem fenékig tejföl az élet:)

"Utolsó, ordít a hozzászólásodról, hogy utálod az orvosokat."

Meglepődnél a foglalkozásomon, de ez maradjon is titok.

Dühből írsz, és tényleg azt látom az írásodban, hogy egyszerűen felvetted az orvos szemüveget, a hivatalos megmondó ember státuszt, sőt mi több a csoport nagy bölcse szerepét, és várod a régi sok száz évvel ezelőtti tisztelgést.... de mondom ez már nem az a kor, és lehet beszélni- írnia arról, hogy jó-e ez a változás vagy sem.

A lényeg, hogy ebben a korban nincsenek szaktekintélyek, sőt tudásbeli tekintélyek sincsenek, és megkérdőjelezünk mindent, és ez az én meglátásom szerint tök jó dolog. Én örülök, hogy ilyen világba születtem, ahol nincsenek megmondó emberek, és egy választ valamilyen szinten megmagyarázni kell (nyilván egy rohanó világban nehéz időt szánni rá, de kell/enne/ szánni rá).

Szomorúan látom, amikor érdeklődve rákérdeznek a betegségükre, és annak részleteire, akkor megvetően, és megsértve tekintenek vissza a "doktorok", hogy hogy merészel még kérdezni is ez itt.... pedig csak válaszolni kellene, még ha 5 perccel tovább is lesz bent, akkor is, hiszen ezzel kell a "szennylapokat" -jelentsen ez bármit is- legyőzni, a tudással, vagy ebben való eligazítással pl. kérem olvassa el még ezt a cikket, vagy lapozza fel ezt a művet, vagy megmutatja a falon lévő díszként funkcionáló anatómiai ábrák egyikén (igen.....feláll, oda sétál, odahívja a beteget, oda bökk, és közben beszél- tanít).

"ne akarjon már valaki (és most nem csak az EÜ-re vonatkozik ez) okosabb lenni a szakembernél, 2-3 cikk elolvasása után."

Mint fent írtam, ez bizony egy ilyen kor. Szinte minden tudás- információ, minden értelmiségi szintre meg van írva (értsd úgy: le van butítva mindenkinek, érthetően), és ezeket elolvasva az emberek bátrabbak lesznek, érteni vélik a gondjukat... de ezért ne nyilazd le őket, hanem tanítsd őket, vagy próbáld meg.... ez a vélt, vagy valós megértés a gyógyulást segíti elő, hiszen jobb kigyógyulni valami olyanból, amit ismersz, mint abból, amit elolvasol latinul hatszor a kartonodon, és nézel ki a fejedből, hogy na és ez mi a f***?

De tudod őszinte leszek!

Látom ám a te "fajtádat" is nap mint nap, és nem vagy egyedül.

Nem is feltétlenül veled van a baj, tehát nem genetikai alapú a probléma (őszintén remélem), inkább kulturális, sőt vélhetően az orvosképzés defektes ilyen szempontból..... régi tervek egyike, hogy lesznek olyan tárgyak- gyakorlatok az utolsó években (minden tétés szakmánál), amikor behívnak teljesen átlagos embereket az utcáról, és el kell nekik magyarázni különböző betegségeket 10 percen belül, érthetően, úgy hogy visszatudja adni, nem kollokválnia kell az átlag embernek belőle, hanem értenie az elmondottakat... ez a módszer működőképes az usában a jogi egyetemeknél, amikor is úgy kell pl egy kölcsönszerződést megírni, hogy egy átlag ember megértse, és visszatudja adni, és nem úgy mint nálunk, hogy a bíróknak kell képzést tartani(!!!) a devizahitelesek szerződéséről. :D

Te is beírod ezt a kérdésedbe:

"1/30000 incidenciájú" szerinted ezt megérti egy átlag polgár? Nem hinném.

"Az orvosi pálya pedig nem egy szakma, hanem hivatás. Ha nem érted a különbséget, azt sajnálom."

Az a mondandóm lényege, a "szakma" kijelentésével, hogy nem lesz tőle senki isten, sem semmi emberfeletti lény.

Egyszerűen ez az orvosképzés (és sok tétés képzés), és a mérnökképzés betegsége, amikor túl sokat gondolnak magukról....szerepet tévesztenek, az alkotói, és rombolói képesség, illetve a körülöttük lévő világ megértésének képzete egy kicsit más irányba viszi a gondolkodásukat, és ezzel együtt a jellemüket..... de ez nem sértés akar lenni, hanem vedd észre, hogy ez is egy szakma, vagy nevezd hivatásnak (és itt lehet ömlengeni, hogy jaj mi a különbség), és az ami a válaszaidban, és a kérdéseidben megjelenik az ennek az útnak egy göröngyösen járható szakasza, sőt szerintem zsákutcája.

Szóval egy szó, mint száz:

Tanítsd az embereket, legyél közérthető, és lehull rólad a "szennyalapok" kartácstüze!

7-es vagyok.

Mint írtam én építőmérnökként dolgozom. Tervezésben és műszaki ellenőrzésben helyezkedtem el pályakezdőként, de nem bírtam ezt a terhet, a felelősséget. Kezdő mérnökként ugyan nem az én aláírásom szerepelt a papírokon, de én bólintottam rá nagyon nagyon sok olyan dologra, amihez tojáshéjjal a hátsómon nem is igazán értettem. Ki merem jelenteni, hogy eddig nem derült ki, hogy hibáztam volna, minden amire bólintottam, áll a mai napig... Ettől függetlenül stresszes voltam és nem aludtam jól sokszor napokig, mert nyomta a vállamat a súly, hogy olyasmit kell elfogadnom, vagy sem, amiben bizonytalan vagyok. Felmondtam és elhelyezkedtem az üzemeltetésben, ahol szintén elég komoly felelősségem van, de mostmár nyugodtan alszom éjszakánként. Ez a szakmám, a hivatásom, amit imádok, mégsem mindegy melyik területen végzem. Ahogy más is írta, orvosként sem muszáj olyan pályára helyeztetned magad, ahol közvetlenül életek múlnak rajtad. Értem azt, én pl. ha orvos lennék, tudom hogy egy baleseti ügyeletet nem bírnék ép ésszel csinálni. Plasztikai sebésznek viszont simán elmennék, mert felelősség ott is van ugyan, de nem közvetlen életveszélyből kell kirángatni sokszor az embereket, felderítve a "láthatatlan" problémákat is. A vészhelyzet és gyors döntések miatt nagyobb a hibalehetőség is. Szerintem orvos és orvos között is van különbség.

A tüdőgyulladásom példáján, igen... nem lehetek benne biztos, hogy ez komolyabb, mint egy hörghurut, hiszen sosem volt előtte tüdőgyulladásom, de mivel hörghurutom volt már, ezért azt elmondhatom az orvosnak, hogy szerintem ez nem az. Én ismerem magamat a legjobban. A sajnálatos az, hogy az általad említett "öngyógyítók" miatt már azt sem veszik komolyan, aki tényleg érzi, hogy nem az a problémája, amit az orvos mond. Nem mindig okoskodásnak kell megélni, ha a beteg "felülbírálja" az orvost.

Az ünnepnapokról pedig annyit, hogy vannak szakmák, ahol nincs ünnep. Az enyém is ilyen, ha ez megnyugtat. Ha ügyeletben vagyok, akkor ügyeletben vagyok és ha összeomlik a rendszerem, akkor december 24-én az éjféli mise és a családom helyett, dolgozom! Ezt is mérlegelni kell, amikor az ember hivatást/szakmát választ. Ha kigyullad a karácsonyfám, a tűzoltók sem hivatkozhatnak arra, hogy dehát szenteste van, megy a bánat tüzet oltani... Igen, jogos hogy ünnepekkor nem kell minden kerületi orvosnak dolgoznia, de amikor az ember 39 fokos lázzal tántorog levegőért könyörögve a belváros forgatagában orvost keresve, akkor türelmetlen lesz és szerintem ez érthető. Ezt pl. megoldaná egy összefogó online rendszer, ahol nyomon lehet követni én kihez tartozom betegként, ők mikor tartanak nyitva és ha éppen nincsenek nyitva, akkor hova fordulhatok segítségért. Ennyire egyszerű lenne, de erre nincs lehetőség... Arról már álmodni sem merek, hogy esetleg ez a rendszer megtudja mondani hány beteg várakozik éppen ellátásra, tehát kb. mennyit kellene sorba állnom, ha odamegyek.

Ezért mondtam, hogyha az ember komolyan beteg és úgyérzi, hogy nem kap megfelelő segítséget, akkor türelmetlen lesz és lekezelő. Én is ilyen vagyok, beismerem, ahogy szerintem a legtöbb ember, akinek fájdalmai vannak, nem érzi jól magát. Neked orvosként meg kell tanulnod ezt kezelni!

Én nem akarlak bántani, de szerintem tök fölösleges dolgokat parázol túl.

Mérnök vagyok és napi szinten három anyázós telefont kapok minimum emberektől, akik valamilyen üzemzavart akarnak bejelenti, amivel semmi gond nincs, csak ne akarják megmondani, hogy nekem ez ügyben milyen teendőm lenne. Fiatal vagyok és úgy gondolom lehet ezeket az eseteket kezelni. Finoman helyre kell tenni az egojukat és le lehet tisztelettudóan is pattintani az okoskodókat. Majd megtanulod te is.

Ha ennyi időt belefeccöltem volna a tanulmányaimba és szeretnék azzal foglalkozni, amit tanultam, akkor semmiképpen nem tántorodnék el a felelősség miatt, amit vállalnom kell a hivatásommal. Egyszerűen be kell lőni, hogy te mekkora súlyt vagy képes elviselni és ennek megfelelően kell dönteni, hogy merre tovább.

Azt sem értem, hogy egy-egy cikken miért vagy fennakadva. Hír értéke a katasztrófáknak, baleseteknek, hibáknak van többnyire. Ilyen világot élünk. Engem sem dicsérnek agyon egy cikkben sem, hogy két éve viszonylag problémamentesen üzemeltetem a rámbízott telepet. Ellenben, ha egyszer lemérgezem a telep befogadójának ökoszisztémáját és minden élőlény feldobná a pacskert a környéken, akkor azonnal cikkeznének a felelőtlen, béna mivoltomról. Ez egy ilyen dolog, amit szintén vállalni kell.