Ti hogyan döntöttétek el hogy, merre tovább?

Ezt nem lehet erőltetni. Ha nem tudod, akkor tegyél kisebb kockázatú döntéseket, pl. jelentkezz egy OKJ-s képzésre (ingyen van, kapsz diákigazolványt, viszonylag könnyű), próbálj dolgozni, képezd magad bármiben, ami érdekel. Egy év alatt sokat megtud magáról így az ember.

Ne higgy azoknak, akik azzal jönnek, hogy időt veszítesz. Rossz döntésekkel, és téves elköteleződésekkel veszítesz időt.

Én tudtam, hogy mi érdekel és tisztában voltam azzal, hogy milyen szakok vannak. Sokan azért nem tudnak választani, mert azt sem tudják, hogy miből lehet.

A helyedben felmennék felvi.hu-ra és nézegetném a számomra szimpi egyetemek, karok szakjait. El is tudod ott olvasni, hogy mi kell hozzá, illetve magának a szaknak a leírásait is. Aztán ha valami megtetszik, akkor érdemes fórumokon utánanézni, hogy melyik suliban a legjobb, stb.

Magadtól nem fog az öledbe hullani :)

Abból indultam ki, hogy mi tesz boldoggá. Leültem egy nyugodt délutánon, fogtam egy fehér papírt és felírtam rá, hogy mik azok az élethelyzetek, amikor igazán boldog vagyok. Olyasmit kerestem, amit szívvel-lélekkel tudok csinálni, ami igazán érdekel. Ha heti min. 40 órát kell valamivel foglalkozni, akkor nagyon nem mindegy, mi az.

Amikor ez meg volt, elkezdtem a felvi.hu-n elölről, az összes suli összes kínálatát végigolvastam. Felírtam, ami legalább halványan megérintett és nézegettem a listát, volt kb. 6-8 hely, nem tudom pontosan. Hónapok teltek el, utána olvastam ezeknek, hogy hol lehet vele elhelyezkedni, rákerestem állásajánlatokra, meg hogy lehet-e vele függetlenedni. Ha gond van, külföldön elfogadják-e, ha igen, ahhoz még mi kell. stb. stb.

Majd kiforrott egyetlen megoldás. Előttem az út, a terv, és a lépcsőfokok hozzá. Tudom, hogy mikor-mi kell, miért csinálom, nagyjából mi lesz a vége, és ennyi :))

Szerintem nehéz munka, és nagyfokú őszinteséget igényel. Főleg, ha vannak olyan zavaró tényezők, mint a szülők, és más rokonok, elvárások, megfelelési kényszer, és hasonlók.

Kitartás! Szánj rá időt, keresd meg magad!

Az én válaszom meglepő (és sajnos hosszú) lesz:

Amióta az eszemet tudom azóta biztosan terveztem, hogy lediplomázok, azt nem tudtam eldönteni, hogy miből, de diplomám lesz ez biztos... és lett.

Ugyanabban a cipőben jártam mint te, nem tudtam eldönteni még gimi 3. évében sem, hogy mégis mit szeretnék csinálni majd egy életen át. Kb. havonta változott a véleményem (plasztikai sebész, jogász, mérlegképes könyvelő, gépészmérnök stb.)

Végül arra jutottam, hogy az egyetem választása előtti nyáron a megyei hírlap által közölt felvételi pontszámokat, soronként végigböngésztem és bejelöltem azokat a szakokat, ahová lesz esélyem bekerülni. Találtam is egy szimpatikusan hangzó szakot (amit most nem írok le ;) ), fel is vettek az egyetemre, majd ki is buktam onnan. De ha már elkezdtem, akkor folytatom (és mert addig se jött semmi új ötlet) elvégeztem azt a szakot egy másik egyetemen.

Azóta a szakmámban dolgozok, ami alapvetően még mindig tetszik (úgy értem az ideológiája, hogy ebben a szakmában tehetek valamit), de borzalmasan unom, utálom csinálni, kiderült, hogy hiába áll közel a szívemhez, íróasztal mögött kell véghez vinni mindazt és ez nem nekem való. Már 5 éve dolgozom és azóta is minden nap azon gondolkozom, hogy mibe kellene belevágnom...

Szépen hangzik, hogy várj addig amíg rá nem találsz az álomszakmádra, de lehet, hogy az a pillanat sosem fog bekövetkezni, akkor viszont magaddal szúrsz ki ha fele annyiért kell robotolnod valahol (azt is utálni fogod).

Válassz egy olyan szakmát, amit el tudsz végezni és ami a jelen piaci helyzetben kicsit is keresett. Aztán ha mégis rájössz, hogy mi az ami hozzád illő, sosem késő változtatni.