Mérnökinformatikus után orvosi?
29 éves vagyok mérnökinformatikus MSc-n végeztem, az egyetem mellett is dolgoztam már, majd azóta is szoftverfejlesztésben. 15 éves koromtól érdekelt a programozás, nagyon szerettem, de amikor az egyetemen megismerkedtem a matematika anyaggal, az már sokkal érdekesebb lett, nagyobb kihívást jelentett számomra és azóta a programozásra inkább mint szükséges rosszra tekintek, ami nem túlzottan izgalmas. Az egyetem vége felé gondolkodtam, hogy PhD-n kéne folytatni, de az az életút és életminőség, amit sok tanáromon láttam nem volt túl megygyőző és PhD után ígyis-úgyis szoftverfejlesztőként kellett volna dolgoznom, ha meg akarok élni, csak elment volna vele 4-5-6 év.
Az eddigi munkahelyeimen az első 3, de legfeljebb 6 hónapban kellett tanulnom új dolgokat, azóta most több éve éve rutinból csinálom amit kell, olykor jönnek kisebb elhanyagolható újdonságok, amiket még nem láttam, a fejlesztői feladatok, amikkel foglalkozom mind ugyanolyanok. Tudom, hogy akármilyen más fejlesztői pozícióban hasonló lenne dolgozni, csak legfeljebb más nyelveken kéne, mint korábban is és, hogy valójában ezekhez a feladatoknak az elvégzéséhez az egyetemi végzettségem teljesen felesleges. Cserébe a minimálbérhez képest jól meg lehet élni belőle, de ha belegondolok, hogy még 40 évig ezt kell csinálnom, akkor nem vagyok túl boldog, főleg, hogy egy 50-60 éves programozó nagyapa helyett inkább vennének fel a fiatalt. A cégek mindenféle reklámszöveggel telenyomják az emberek fejét, hogy odamenjenek dolgozni, de a valóság, amit kezdő diákként kevesen látnak, az az, hogy ez csakis a pénzről szól, az eladhatóságról és nem arról, hogy "csinálunk a világnak valami szuper dolgot, ami jobbá teszi". Tehát úgy érzem semmi értelme nincsen annak amit csinálok, az informatikus szakma nem valami elismert a társadalomban, korábban általában ha mondtam mi a szakmám vagy grimaszoltak egyet az emberek és hülyének néztek vagy számítógépszerelőnek és kicsit szégyellem is, hogy informatikus vagyok, mert semmilyen olyan tudásom nincsen, amit a világban, ha kilépek az ajtón fel lehetne használni vagy amivel valakin lehetne segíteni.
Ezért nem nagyon tudom, hogy merre kéne továbbmenni, így megfordult a fejemben, hogy tanulnék orvosnak, ami nagyon érdekelne, csak több szempontból nem érné még, mivel tandíjat kéne fizetni diákhitelből és nem tudnék mellette sokáig dolgozni, továbbá a magyar egészségügyben az orvosok helyzete nem túl rózsás.
válasza:Megértem az érzéseid. Néhány gondolatom, ami az olvasása közben felmerült bennem:
- magad sem tudod, mire vágysz és mit szeretnél csinálni. Magasabb fokú önismeretre és a céljaid tiszta megfogalmazására lenne szükség.
- a világon minden a pénzről szól. Elenyészően kis része nem. De abból nem veszel kenyeret. Ha a pénzügyi világ elől menekülsz, csalódni fogsz. Termék vagy, te magad. Minden piacon.
- nagyon nagy mértékben befolyásol a társadalmi elismertség, hogy mások mit szólnak ahhoz, ami a foglalkozásod. Miért akarsz nagyot mondani, népszerű lenni?
- a korral a népszerűséged csökken a munkaerőpiacon, akármi is a pálya amin mozogsz. Az öregedés és lemaradás az élet része. Mintha félnél ettől.
Szerintem érdemes lenne egy szakemberrel (pszichológus, coach) leülnőd és átbeszélned a személyes preferenciáid, elképzeléseid, jobban megfejthetnéd mi az, amit ennyire keresel és hiányolsz. Picit úgy érzem, hogy az orvosi sem az abszolút megoldás a helyzetedben. Nem fogja pótolni az űrt. Gondolkodj magadon még egy kicsit! N32
válasza:#1-es jól mondja.. ne a társadalmi elismertséget hajszold, hanem az önmegvalósítást..
Csak azért elkezdeni egy orvosit, hogy elismert legyél elégé úgy hangzik, mintha meg szeretnél felelni a társadalomnak. A világon csak 1 ember van, akinek meg kell felelned, az te magad vagy..
Ha úgy érzed, hogy kiteljesedsz azzal, hogy orvosit is elvégzed, akkor vágj bele..
Azonban mérnök infó diplomával, évek tapasztalatával a hátad mögött többre is viheted, mint egy egyszerű alkalmazott informatikán belül..
Én is programozó vagyok, és sokszor érzek hasonlót. Persze vannak néha jobb időszakok, amikor tényleg érdekesebb és haladósabb - amolyan magával ragadó - a munka, de az idő nagy részében másról sem szól a nagyvállalati szoftverfejlesztés, mint hogy hogyan fejlesszünk ki valami szerintem teljesen értelmetlen és az emberiség számára szükségtelen baromságot, amit a sales-esek majd jó drágán eladnak. Szívesen csinálnék valami olyat a szoftverfejlesztésben, ami előreviszi a világot - nagyon sok értelmes dologra lehetne használni ezt a tudást, de a cégeket nem ez érdekli, mert nem ebben van a pénz. Cserében mondjuk meg lehet élni belőle, ami azért nem rossz.
Nekem is eszembe jutott már az orvosi, de nem gondolom, hogy alkalmas lennék rá, meg - bár még csak harmincas éveim közepén vagyok - az orvosihoz idős is lennék. Szóval néha fantáziálok róla, hogy ott legalább segíthetnék embereken, de ez már nem az én pályám lesz.
Amúgy a rózsaszín szemüveg ott is csak addig van az emberen gyanítom, amíg el nem kezdi: jön a sok, szinte megtanulhatatlan mennyiségű anyag, aztán bekerülve az egészségügy mindennapi valóságába a gyors kiégés a sok munkától, a túlnyomórészt unalmas esetektől, a korlátozott lehetőségektől, stb. Persze nyilván sok szép része is van ennek a pályának, de nem fenékig tejfel ott sem az élet, és ott sem olyan a valóság, mint amilyennek az ember előre elképzelte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!