Lassan betöltöm a 27et és nem tudom mit tanuljak?
Mostanra kezdett kirajzolódni, hogy szeretem az esztétikus dolgokat, jó sokáig tudom ugyanazt csinálni és nem fáraszt le. Pl puzzle, tetris, egyenletek. Magas iqm van, szép vagyok. Az emberekhez nem értek, gyerekekkel sem vagyok túl szívesen, viszont gyógypedagógus szívesen lennék, de feltétel hozzá a jó magyar érettségi és én csak reál tárgyakból jeleskedem.
Egészségügyi képzések kilőve, mert a vért nem bírom.
Nem szívesen magolok, nem szeretnék túl nagy felelősséget vállalni, és fix munkaidőben szeretnék dolgozni, vagy esetleg rugalmasan, határidőre, amikor én oszthatom be a feladatokat.
Gondolkoztam még fogászati asszisztensi képzésen, de keveset keresnek és nem túl keresettek.
Mostanában házat veszek és eladok, de az ingatlanos szakma nem az én világom, na meg a kreatívkodásban az sem tetszik, hogy mások igényeinek megfelelő akármit kell alkotni.
Az építkezés világa is tetszik(nem a tervezés), de nőként az életbe nem tudnék érvényesülni benne.
A modellkedéshez öreg és alacsony vagyok, kitartott feleség sem szeretnék lenni.
A szexben jó vagyok, de a prostilét sem szimpatikus, vállalható munkát szeretnék végezni.
Annyi szerencsém van, hogy nincsenek óriási elszállt fizetèsi igényeim, napi 8 óra munkával tökéletesen megfelel a 130 feletti nettó.
Volt már mindenféle munkám, de állásom nem. Tanultam már több szakon, de nem fejeztem be egyiket sem. Most, ahogy közeledik az egyetem utolsó éve, elfogott a pánik, hogy öregszem ès hiába tanulok ezen a szakon, nem tudok semmit. Teljesen komolyan mondom. Oké, tudok parciálisan integrálni és felismerem a kettős rezonanciát, de a matekon kívül semmit nem tudok, matek alapján meg nem fognak felvenni sehova.
Kitöltöttem már több tesztet és voltam pszichológusnál pályaválasztásitanácsadáson, de nem kaptam tisztább képet.
Szerintetek mivel kellene foglalkoznom?
Kedves 27 éves lány!
Teljes jóindulattal írom, amit írok, hogy segítsek, de nem biztos hogy örülni fogsz annak, amit olvasni fogsz.
Vegyük sorra az írottakat:
Tűröd a monotonitást, magas iq-d van (ami azt jelenti, hogy valószínűleg kreatív vagy DE!: "kreatívkodásban az sem tetszik, hogy mások igényeinek megfelelő akármit kell alkotni"- az ember munkája egy szolgálat. Bármit is csinál, azt azért teszi, hogy valakinek az igényeit kielégítse. Gondolj egy szakácsra, egy tanárra, egy takarítóra, egy bkv sofőrre ) szép vagy- de azt hiszed, ezzel semmit nem tudsz elérni... Nem értesz az emberekhez, és nem vagy szívesen gyerekekkel, mégis gondolkodtál a gyógypedagógián. Ez a szakma nagyon nehéz, fáradtságos, és beteg emberekkel kell foglalkozni és óriási a felelősség, amit te nem szívesen vállalsz. Ezt semmikép se tanuld.
Ráadásul itt vagy 27 évesen, leírásod alapján sokat tanultál, de mindent ott hagytál. Nem vagy kitartó. Az a fő kérdésed, hogy mit tanulj? Kérlek, semmit sem, és ezt a te érdekedben írom. Fölösleges idő és pénzpazarlás. Nem nagy az igényed 27 évesen 130 nettóhoz. Mit akarsz egyáltalán az élettől? Van célod? van olyan dolog, amit igazán szeretnél? Vagy a lelked már meghalt?!
Azt kérdezted, hogy mivel kellene foglalkoznod? Legelőször az önbecsüléseddel! Szedd magad össze! Itt vagy 27 évesen, egy gyönyörű, okos nő vagy, hát kell ennél több?
Ne pazarold el az éveidet! Azt fogod észre venni, hogy 50 éves vagy, s konkrétan elvegetáltad az életed.
Mi az, amit szíved szerint a legjobban szeretnél csinálni? Döntsd el! És , ha meg van, tegyél meg mindent azért, hogy egy jó ember legyél. Mert az írásod alapján konkrétan te semmit nem akarsz csinálni, felelősségeget nem akarsz vállalni (nem tudom, akarsz-e gyereket, de inkább ezzel a hozzáállással tegyél le róla- vagy változtass!)
Én HR manager-ként dolgozom, és egy biztos, nem alkalmaználak téged, mert maximum nagyon hosszú távon érné meg a sok munka, hogy belőled egy életerős embert csináljak, mert egyszerűen egy nagyon antiszoc ember vagy, aki konkrétan semmit nem akar. Nem kell superwomannek lenned, hogy jó munkád legyen, a lényeg, hogy kezdj el valamit dolgozni, az első helyen ahová felvesznek, vagy menj el recepciósnak, és ezalatt az idő alatt döntsd el, hogy mi az, amit IGAZÁN akarsz.
19 éves lány.
Nő vagyok, van gyerekem, remek életünk van.
Természetesen dolgoztam is többhelyen, nem vagyok naplopó, de egyik sem volt állás, ahol jövőt képzelek el, amit szívesen csinálok, amit felvállalnék.
Kifejezetten megbecsült munkaerő voltam mindig, mindig elsőre felvettek, magasabb beosztást is kaptam rövid idő alatt, de nem akarok 30+osként is boltvezető lenni.
Nyilván nem ezt a szöveget mondom a felvételi beszélgetésen, bár az is igaz, hogy komoly állásinterjún még nem voltam, a bolti eladóknál pedig nincs túl magasan a léc.
Egyébként autista gyerekekkel foglalkoznék szívesen gyógypedagógusként, erre a szakmára van rálátásom, nem nagy felelősség egyáltalán.
Légiforgalomirányításnyi vagy orvosi felelősséget nem vállalnék, könyvelő sem lennék, szóval semmi, ahol emberéletek függnek tőlem, vagy egy apró számjegykeverés miatt sokmillió forintot bukhat a cégem és repülhetek a helyemről. Az, hogy sikeres lesz e mondjuk egy reklámkampány vagy sem, nem számít nagy felelősségnek a számomra, vagy hogy van egy hiba a kódban, gyorsan kiderül, és semmi sem törtènik, javítható.
Az pedig, hogy működik e vagy sem az adatbázis, amit összedob az ember teljesen egyértelmű, nem kell senkinek bizonygatni, hogy rendben van, vagy ugyanez villanyszerelésnél, nem kell kiállnod a munkádért, hogy jól kötötted e be a szerelékeket, hiszen működik minden. A kreatív munkáknál viszont a személyes véleményt félre kell tenni, hogy a megrendelőnek vagy a felettesnek tetszen a végeredmény. Így mondjuk a lakberendezés és egyéb kreatív dolgok kiesnek, túl hangsúlyos mások véleménye, ha szerintem jól mutat a szürkéskék a bézzsel, más találhatja ellenszenvesnek és az ő igényei számítanak.. Ha nekem tetszik a sátortetős ház kutyaházablakkal, másnak meg nem, nem fog számítani a véleményem. Nem akarok olyan dolgokat alkotni, amiket nem ismernek el.
A 19 éves lány válasza teljesen haszontalan a számomra.
Sokmindent kipróbáltam és sokmindent csinálok, de semmi sem lelkesít, leginkább ez a baj.
Ha tudnám, mi az, amit szeretnék csinálni, nem okozna gondot szakmát választani.
Egyébként azért hagyom félbe a dolgokat, mert az állami félévek korlátozott számúak, milliós összegeket meg nem fizetnék ki oktatásra. Elmenne 7 félévem egy könyvtáros diplomára.. persze.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!