Ez normális vagy ennyire éretlen és/vagy értetlen lennék?

,,Nem csak fizikai terhelést, éjszakai ügyeletet, hanem roncsba szorult sérült ellátását, szülés levezetését, újraélesztést, és az ezzel járó óriási lelki terhet is jelent a mentőmunka. Csak szívvel, lélekkel, és némi megszállottsággal lehet ilyesmire vállalkozni. SZÁMUNKRA A HIVATÁSUNK AZ ÉLETÜNK." - ismeretlen szerző.

A mentő hivatás pont azok közé tartozik, amit nem lehet ilyen felfogással csinálni, nem lesz jó sem a betegnek, sem neked. Csak akkor javaslom bárkinek is, hogy közénk jöjjön, ha számára a mentés a nagy célja, és nem egy dolog, amit csak ki akar próbálni.

A többibe nem szólok bele, mert a több lábon állás valóban nem gond, és a változatossággal is egyet értek. Csak a mentés nem ilyen. Egyébként is, mentőápoló végzettségű nők eddig többnyire a mentésirányításban voltak, nem olyan régóta lehetnek kivonulók is - de ez együtt jár a 120kg beteg sokadik emeletről való lecipelésével is. Az igazán nagy, orvosi kompetenciájú beavatkozásokhoz, nagy életmentésekhez pedig mentőtiszti diploma kell.

Gondolom megerősítést vársz, hogy nem, nem gyerekes dolog! Nagyon előrelátó vagy! :D Bocs a szarkazmusért, de tényleg ez volt a gondolatom.

Manapság mindenki azt hajtogatja, hogy több lábon kell állni, és van is benne valami.

De szerintem gáz, hogy el sem tudod képzelni, hogy egy huzamban tudnád 5 évnél tovább csinálni a gyógypedet - nekem ez azt mutatja, hogy nem vagy elég kitartó. Persze lehet, hogy nem így van. Szerintem igazán jó gyógypedagógus akkor lehetsz, ha több szakmai tapasztalatod lesz és ehhez bizony idő kell. A gyógypedagógus inkább hivatás, mint szakma, szóval nem jól, félvállról nem érdemes csinálni. Ha nem vagy elég lelkes, hogy sokáig csináld, miért kezdesz bele?

Persze ez csak az én véleményem. Mindenki csinálja azt, ami neki jó. :)

A változatosságnak is megvan a maga előnye! ;)

Az jó gondolat, hogy több lábon szeretnél állni, viszont az, hogy ennyire különböző képzésekben szeretnél részt venni, azt én butaságnak tartom. Ráadásul mind csak OKJ-s szinten, így megfizetve sem leszel.

A gyógypedagógiai diplomát ha megszerzed, utána csak a tapasztalatszerzés 5 évedbe fog kerülni, és eközben érdemes még további plusz képzésekre is eljárni, szóval mire belejössz, már ki is ugranál belőle? Aztán 1-2 év más munka? És utána megint vissza az előzőhöz? Mire megszokod a munkát és a gyerekeket, már abba is hagyod? Vagy csinálod a gyógyped. munkát szívvel-lélekkel (mert máshogy nem lehet), vagy bele se kezdj inkább. Az nem 'piac', hogy amikor kedvem van dolgozom, amikor nincs, akkor nem. Ha megszeretnek a gyerekek és a szülők, akkor nyugdíjig jól élsz. Ha nem, akkor szenvedés lesz az egész, és akkor ott lesz a kérdés, hogy miért is pocsékoltál el rá 8 félévet?

A pénzügyi, számviteli témával is ugyanez a gond, hogy folyton, szinte naponta változnak a törvények, és jogszabályok, ha nem tudod követni, akkor nem fognak foglalkoztatni (pláne nem 1-2 évre). 1-2 évre maximum aktatologatós irodai munkát találsz általában minimálbér közeli összegekért.

A mentőápoló szakma az szakma, minden tiszteletem az övék, oda teljes ember kell! Azt nemcsak szívvel-lélekkel kell csinálni, azt szívből kell csinálni! Vagy sehogy. Ja és nem árt, ha mellette kondizol is és esetleg jártas vagy az önvédelmi sportokban is :) Pontosan, merthogy a "beteg" nem mindig fekszik egy helyben :(

De ha pl. szereted a kutyákat, akkor megcsinálhatnál egy állatorvosi asszisztens OKJ képzést, azzal már elég jól el lehet helyezkedni és viszonylag jól is lehet keresni szerintem, ráadásul közben fel tudsz készülni egy újabb érettségire, és utána bejuthatsz az állatorvosira is :). És ha mégsem tetszik, bármikor otthagyhatod, még mindig választhatsz irodai munkát is a logisztikával vagy a pénzüggyel kapcsolatban.