Továbbtanulás, ügyészség?

Ha csak túlélni akarod az egyetemet, akkor felejtős az egész. Amúgy van annyi jogász már, mint égen a csillag. Próbáld meg mondjuk a közgazdaságtant, informatikát.

De egy hegesztő és festő is jól keres.

Rövid válasz:

Minden relatív. Onnan közelítsd meg a kérdést, hogy milyen a személyes / családi háttered. Megfelelően komoly források állnak rendelkezésedre? Vannak személyes ismerősök esetleg jogi körökben?

Ha igen, akkor az egyetem túlélhető 5 esetleg 6 év alatt olyan módon abszolválható minden, hogy átlagos vagy átlag alatti teljesítménnyel is akadhat munkád. Még az ügyészségi berkekben is, amennyiben valóban megvan az erős büntető alap.

Hosszabb:

Ha nincs meg az említett háttér, akkor mutatja meg az igazi arcát a dolog. Ugyanis hiába a néhány évvel ezelőtt bevezetett felvételi 'stop' állami támogatott szakon, egyrészt a rendszer lényege miatt még benn lévők legalább 5-15 évig fognak még tanulni. Illetve akkor végeznek csak. Vagyis valóban, rengeteg jogászt termel a felsőoktatás. Épp ezért, megfelelő háttér és kapcsolatok hiányában a cégek, irodák sokszor hihetetlenül kevés fizetésért alkalmaznak kezdő jogászokat. A "minőség és a kínálat" nagyjából 90 -120 / 150 ezer Ftos átlagfizetést jelent. Vidéken és nagyvárosban is. A bírói és ügyészi pálya sem más nagyságrendileg tekintve. Ugyankkor komoly versenyvizsgák, felvételik, bőven 8+ munkaórák jellemezhetik. Az előrelépés monitorozott. Az ügyészeknél utasításrendszer működik. Alapvetően állandó stresszhelyzetben kell gondolkodni az állami büntetőigény érvényesítésekor. Ha másért nem is, de a nyomozati szakasz, a tényállás és a mögötte rejlő valóság miatt.

Visszatérve a két irányra. Ha van háttér és minimális kitartás, kapcsolatok, akkor túlélhető úgy az egyetem, hogy különösebb áldozattal nem jár. Ha nincs, akkor vagy mindent be kell áldozni az idejét múlt rendszerben való kimagasló teljesítmény eléréséhez és mellette minél több szakmai tapasztalatot gyűjteni, vagy másként bármelyik másik szak jobbára kifizetődőbb. Tényleg. Abszolút nem mindegy, hogy milyen teljesítményt hogyan honorálnak. Az ismerőseim legnagyobb része az említett fizetési kategóriákba tartozó munkahelyeken dolgozik vagy éppen még azok is elérhetetlennek tűnnek számukra.

A realitás az, hogy a jogászi munka évekkel vagy évtizedekkel később térül meg. Addig pedig a folyamatosan növekvő munkáltatói követelményeknek igenis csak saját források rááldozásával lehet megfelelni. Komoly pénzügyi befektetés. (Ha már csak azt vesszük figyelembe, hogy a fővárosba költözés költségeihez mérten havi mondjuk 150 e Ft nettoban mire elég.)

Ugyanakkor mindkettő igaz épp a fentiek és a rendkívül igazságtalan oktatási struktúra miatt (információhiány, hatalmas anyagmennyiségek más szakokhoz képest, elavult tárgyi tartalmak, gyakorlati élettől elzárkózás, önkény): rengeteg jogász van a piacon. Egyúttal rendkívül kevés olyan, aki európai színvonalon vagy nemzetközi standardok szerint is megfelelő. Értem én az utóbbi alatt azt, hogy a jelölt mondjuk minimum cum laude minősítésű diplomával, 1-2-3-4 + tárgyalóképes nyelvtudással, kiforrott érdeklődéssel, Erasmus tapasztalattal, esetleg szakirányú diplomával, publikációkkal, versenyeredménnyel rendelkezik. Az utóbbiak magyar színvonalon és nagy átlagban a piaci szférában jó, de nem kimagasló fizetéssel indulhatnak. Az ügyészi / bírói vonalon pedig ismerettség nélkül szintén hasonlóak a követelmények a nyelvimseretet leszámítva. A fizetés ugyanakkor jóval kevesebb a piaci szinthez képest.

Remélem ez a válasz segített kicsit. És másoknak is, akiknek a jogi pálya kapcsán kérdése akadt.

Annyit még hozzátennék, hogy én magam ha lehetne, sosem kezdeném ezt itthon előlről. Bármelyik másik országban szívesen. Itthon egy jó szakma sokkal jobb befektetés vagy az IT vonal. Sőt. Nem is ajánlom a szakra való jelentkezést.

Annak pedig, aki mégis megpróbálja, csak azt tudom tanácsolni, hogy vagy sok tapasztalatot szerezzen tanulás mellett vagy kíméletlenül sokat tanuljon a jegyekre és egyéb kiegészítő képzésekre koncentrálva. Másképp nem éri meg.