Ha valaki phd képzésbe jelentkezik, akkor neki a fokozatszerzéshez egy teljesen új dolgok kell "feltalálnia"?

Attól függ milyen terület... humán területeken elég ha valami összefoglaló, elemző tanulmányt írsz. Emiatt olyan témák is átmennek a rostán, amik enyhén szólva nem képviselnek túl magas értéket.

Más tudományterületeken, mint mérnöki, természettudományi, orvosi... ott komoly tudományos eredményt kell letenni az asztalra. Kötelező bizonyos mennyiségű elsőszerzős impakt faktort összeszedni a publikációidból. Mindenképp kell újdonságfaktornak lenni a disszertációdban.

Viszont a mai tudomány nem úgy működik, mint az "aranykorban", amikor még milliónyi felfedezetlen terület volt, és a tudósok otthon, vagy kis csapattal értek el áttöréseket.

Manapság egy disszertáció mögött sokszor 10-20 fős csapat dolgozik és nem tűnik jelentősnek az újdonságfaktor sem (mai szinten nehéz igazi áttörést elérni). Apró lépésekkel haladunk előre. Általában egy kutatónak a karrierje során 2-3 nagy dobása van, kb 5 évenként lehet kijönni egy nagyobb felfedezéssel.

Egyébként a laboroknak van egy principal investigatorja, avagy a laborvezető. Ő veti fel a hipotéziseket, ő jelöli ki az irányt, és legtöbbször ő írja a cikkeket is. Ilyen módon egy PhD-s még gyermeknek számít.

Szóval a PI vagy jól jelöli ki az irányt, és akkor tudod igazolni a feltevését. Vagy vakvágány, és akkor buksz 4 évet. Ez persze a nagyobb laborokra vonatkozik, ahol sok erőforrás és nagyobb csapat áll rendelkezésre.

Szóval az újdonságfaktor relatív, inkább úgy mondanám egy nagy felfedezéshez (ahogy a Nobel-díj esetén is) egy nagy team szükséges. Így egy ügyesebb PhD-s méréseket végez, cikkeket olvas, segít megírni a publikációkat Mérnöki szempontból továbbfejleszti a kísérletet, a műszereket. Modelleket készít a jelenségről, és a mérési eredményeket kianalizálja olyan sajátfejlesztésű, vagy tudományterületen opensource algoritmusokkal amelyekkel kiértékelhető a sok TB adat.

Nem könnyű manapság igazi tudományos áttörést elérni, ez már rég nem a tudomány aranykora. Inkább olyanok vágjanak bele akik érzik magukban a fejlesztőmérnök vénát.

Attól függ... ha a professzornak lapátoltad a hátsókertben a dolgokat, és úgy bukod be a témát akkor nem éri meg.

Iparhoz képest súlyosan alulfizetnek és egy specializált területen szerzel tapasztalatot.

Van olyan ismerősöm akinek 5 év után nincs még cikke, mert nem engedték publikálni. Még csak társszerzős sem. Ehelyett inkább érdemes iparba menni ahol sokkal több szakmai tapasztalatot szerzel.

Úgy gondolom ha 2 év alatt nem tudsz publikálni egy társszerzőst legalább és nem alakul az elsőszerzős, akkor meg kell fontolni az ipari ajánlatokat, már ha olyan tudományterületen vagy.