Mi lehet? Neten olvastam (lent)

első vagyok

és azon kívül, hogy ismerem, mi a lényeg? kell?

Erre gondolsz?

Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülés az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a rácsoságyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági zárral. Mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették hogy élünk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.

Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc’Donalds-on edződött amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra, az iskolai menzára és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont “Bedeco”-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a csernobil-i katasztrófa idején fűszállal a szánkban hevertünk a napon, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.

Ezek voltunk mi.

Hősök?

Talán.

Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak…