Régen nem vágytak jobb életre a nők, akik csak főztek-mostak-takarítottak és gyereket neveltek? Hogy élték túl?

Pont a minap gondolkodtam el, hogy mekkora kupleráj lett ez az emberi világ.

A mondabeli Lilith csak vasárnapi kiscserkészlány.

Ez kizárólag habitus kérdése.

Nekem életem legtökéletesebb időszaka a GYES alatt volt, 1977-1980 között.

Természetes volt, hogy mosok-főzök-takarítok.

És nem azért mert cselédkomplexusom volt, hanem azért, mert ez emberi igény, ha egyedül élek, vagy férfi vagyok is, hogy ne egyen meg a kosz, vagy normális étel legyen az asztalon. Ez nemtől független, igényszint kérdése.

De ezeket délelőtt megcsináltam, utána miénk volt a világ!

Sokakkal ellentétben nem unatkoztam, nem ültem félnapokat pletykázva, sörözve a téren az anyukákkal, hanem letettem a jogosítványt (22 éves nőként, 1978-ban!), elvégeztem egy 2 éves keramikus kézműves tanfolyamot.

Jöttünk-mentünk barátnőkkel a kis örökölt trabant kombinkkal, a velencei strandra, (20 perc alatt lent voltunk) kirándulni, programozni, fodrászhoz, kozmetikushoz, természetesen mindenütt a gyerekemmel.

Soha olyan rend és rendszeresség nem volt az életünkben mint akkor és soha nem voltam annyira ápolt és kiegyensúlyozott mint akkor.

Nekem egyáltalán nem hiányzott a munkába járás, a társaságot nem a kollégákba kerestem.

Sajnálom azokat a nőket, akiknek csak a munkába járás jelent az életükben tartalmat és a családban “rangot”.

Én nagyon tudtam élvezni ezt a 3 évet, csak hamar elszállt.🙁

Nálunk pl a nagymamáimból az egyik könyvelő volt,mellette apámat és sérült nagynénémet nevelte. Nagyapámmal megosztoztak a házi munkán. Volt,hogy papa főzött vagy mosogatott.

Másik amám soha az életben nem dolgozott,vitte a háztartást,nevelte anyámékat, aztán kib.ta őket az utcara 17 eves korukban.

Minden ember függő.

Régen a nőknek egy olyan lehetőség is volt, hogy háttérből irányíthatták a dolgokat.

Vagy a férjüket, vagy sokkal nagyobb és hatalmasabb társaságot is.

“ Másik amám soha az életben nem dolgozott,vitte a háztartást,nevelte anyámékat,”

Mert az nem munka?!

Hogy 17 éves korukban kirakta őket, ki tudja, miért, hogy álljanak a saját lábukra, dolhozzanak, az más téma.

A háztartás, gyereknevelés egész embert kívánó, kőkemény munka.

A nagy már iskolás volt, a középső 3 éves, a kicsivel gyes-en, gyed-en voltam. Reggel apa vitte a suliba a nagyot,

én a két kicsivel otthon. Délelőtt takarítás, mosás, főzés. Délután mentem a nagyért a két kicsivel együtt. Vittem a különórákra, edzésre, a középsőt néptáncra, összeszedtem őket, irány haza. Apa tanult a naggyal, mi mentünk a játszótérre. Aztán együtt vacsora, olvasás, mese, lefekvés.

Határtalanul boldogok voltunk a férjemmel!

Hát nem tudom, szerintem most nagyon sok embernek pont ugyanez az élete, mellette ráadásul végez egy megnyomorító, esetleg több műszakos sz@r állást.

Ehhez képest a háztartásbeli legalább otthon lehetett a családjával. Ez akkor szívás ha a család maga volt egy olyan közeg ahonnan jobb volt menekülni. De ez ma is sajnos sok családban így van.

Változott igazából valami? :D

Szerintem nehéz ezt így összehasonlítani. Már írtam korábban, hogy nagyanyám 3 gyereket nevelt fel, mellette kiváló pedagógus és igazgatóhelyettes volt. Mai szemmel ez nagyon nehéznek tűnik nekem (bár nyilván van aki ma is ugyanúgy sok gyereket nevel munka mellett).

Viszont sok dolog más volt, de szerintem nem kifejezetten nehezebb, csak más. Az ő idejében már simán volt azért autó. Robotporszívó meg kaja rendelés pedig egy átlag magyar családban ma sincsen (nekünk mondjuk robotporszívó pont van, de semmit nem ér. Nagyobb macera törni neki az utat meg tisztítani, mint simán felporszívózni).

A menzán viszont volt rendes kaja a gyereknek, vacsorára elég volt valami hideg. Ma a gyerek farkaséhesen megy haza, mert a kaja kevés és ehetetlen.

Akkoriban voltak olyan munkák, ahol a nők úgy tudtak dolgozni, hogy mellette ne legyen kivitelezhetetlen hozni-vinni a gyereket. A pedagógus pl tipikusan egy ilyen munkakör volt. És akkor még volt presztízse, meg meg lehetett élni belőle. De amúgy is, normálisabban meg lehetett oldani a gyerekek elhelyezését, csomó munkahelynek saját bölcsődéje, óvodája volt. A kisiskolás gyerek meg már simán ment egyedül. Ma hol van ilyen? Ma a legtöbb szülő (általaban a nő) kénytelen minimum 10 évig menedzselni a gyerekét, hozni-vinni, ha nem akar szarszülő lenni, akkor délután különórákra is. Mellette a tipikusan női munkák (pedagógus, ápoló, szociális szféra, segítő szféra) rengeteg hajtást követelnek, de pénzt és megbecsülést nem adnak cserébe. Multinál is lehet próbálkozni karriert csinálni, csak ott meg nem fogják jó szemmel nézni, ha az ember pontban négykor lerakja a lantot, és roha a gyerekért. Régebben volt ezer nyári tábor, úttörőtábor, céges gyerektábor. Ma oldja meg mindenki a 3 hónap nyári szünetet. Fancy táborok aranyáron, vagy lehet vinni ügyeletbe 5 faluval odébb.

Az, hogy van internet, megint csak kétélű dolog. Lehet rajta halára sresszelni magát az anyukáknak, hogy rosszul fejlődik a gyereke, ő csinál valamit rosszul, stb. Elég itt megnézni a kérdéseket. Gyakorlatilag csomó nő élete full stressz az első pozitív teszttől kezdve. Arról nem is beszélve, hogy az internet előtt Pistike felírta a házi feladatát meg a fontos infókat az üzenő és leckefüzetbe, az anyjának nem volt dolga vele, max aláírni. Ma meg Noelka ezekre nem képes, mert ott a Kréta, a tanár(nő) csesztetve van, hogy az ő dolga feltölteni, a szülő (anya) csesztetve van, hogy az ő dolga fejben tartani, és elérhetőnek lenni emailben, messengeren, mert a gyerekere már semmit nem mernek rábízni, pedig nem hülyébb Noelka sem mint Pistike volt, csak más idők járnak, ma kevesebb a felelősség a gyereken, cserébe több az anyán.

Régebben az volt az alap, hogy a nőnek gyereke van. Ezért úgy is volt kialakítva az egész rendszer, hogy lehessen menedzselni a gyereket is, meg mellette dolgozni is, mert azt ugye muszáj volt. Ma meg van akinek van gyereke, van akinek nincs. A rendszer elvileg családbarát, gyakorlatilag magadra hagy. Ha szültél, magadnak szültél. Senkit nem érdekel hogy oldod meg a problémákat, egyéni felelősséged, minek szül az aki nem bírja. De ha meg nem szülsz, akkor az a baj. Azokról a nőkről nem is beszélve, akik nem azért nem szülnek, mert nem akarnak, hanem mert nem tehetik meg. Mert nem kapnak lakást az államtól, és mert diplomásként vagy épp eladóként havi 210-et keresnek, fél kiló kenyér meg 500 Ft. Az is egy targédia. Szerintem annál kevés rosszabb van, mikor akarsz, de egyszerűen tudod, hogy nem lehet. Ja tudom, persze tanuljon tovább informatikusnak aztán lesz pénz.

Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem nem fekete-fehér a dolog. Biztos sok minden könnyebb ma, de az én nagyanyám generációja bár egy fenntarthatatlan szoci burokban élt, de sok szempontból több segítséget kapott a gyereknevelésben. Igen, sok szempontból meg ma könnyebb. Nem hiszem, hogy objektíven meg lehet mondani, melyikben volt boldogabb egy átlagos családanya.