Házasságpártiak vagytok?

Én nem. Abszolút. Ez már nem az a világ. Különben is csak formaság az egész, és ha nem lenne fehér ruha meg buli, nem is vágyna rá annyi nő. Egy nagy álszentség az egész holtomiglan, holtodiglan. Senki nem veszi komolyan a házastársi esküt. Az sem aki igent mond rá. Nézd csak meg 10-ből hány házasságkötés végződik válással.Az első komolyabb akadálynál megfutamodnak, de ha mégsem, hát akkor is csak ritkán tart a halálig.

Bőven elég az együttélés, aztán ha már nem szeretjük egymást, és nem akarunk tovább alkalmazkodni a másikhoz, akkor mehet mindenki a maga dolgára, és lelkifurdalás nélkül kezdhetünk új életet, lélekromboló válási procedúra meg osztozkodás nélkül.

Igen fontosnak tartom- vallásos vagyok. Elfogadom én is, ha valaki nem tartja fontosnak.

Nekem lekileg nagyon is az. A gyerekem szempontjából sem tartom mindegynek. Nálunk még mindíg él a "zabi gyerek", "törvénytelen" kifejezés. A nők nyiltan, vagy titokban arról álmodoznak, hogy feleségek, anyák legyenek. Én is azt gondoltam, hogy az érzelmek nem változnak egy papírral, nem kötnek össze, de idővel már máshogy látom. Ad egy érzelmi biztonságot. Nálunk adott egy megfogalmazhatatlan pluszt a kapcsolatunkba. Sok ember szemében ez nyilván nem trendi gondolkodás.

Másokra nézve nem erőltetném, még csak nem is szorgalmaznám, azért szívesen fejtenék ki "reklámtevékenységet", hogy az igazi, akár "örökké" tartós, jól működő párkapcsolatra, mint olyanra, annak értékére, jelentőségére felhívjam a figyelmet, de azért önmagában biztosan nem, hogy házasodjanak minél többen.

A házasságkötés egyébként a mai világban profánul megfogalmazva arról szól, hogy a pár megünnepli és megünnepelteti kicsit (vagy nagyon) az összetartozását. Összetartozni enélkül is lehet, de ettől még jó dolognak tartom, és ha találok olyan embert, akivel úgy gondolom, hogy "működhet", ha szeretnénk, akkor én is szeretném majd megünnepelni ;).

Nem, mert az én szüleim is elváltak. :/

17L