Hogy lehet ránevelni egy gyereket az olvasásra?

Nem tudom, hogy főleg egy bizonyos kor után milyen hatákonysággal nevelhető valaki olvasásra, de az tutira használ, ha kiskorától kellemes élményekkel társítjuk az olvasást: pl családi olvasás, esti mese, nálunk a nagyobb gyerek mesélt a kicsinek könyvből, illetve valóban olyan könyveket kell választani a gyerkenk, amik tényleg érdeklik, amelyeknél fogva nem érzi nyűgnek az olvasást. Tehát pl nem a Légy jó mindhaláliggal kezdeni, hogy az mekkora klasszikus, hanem a Harry Potterrel, vagy afélével...

Másrészt meg a nevelésen kívül a hozott könyvkultúra is fontos: ha látja a szüleit olvasni, ha jelen vannak a könyvek a mindennapi életben, ha az olvasást élményként kezelik a családban. Ha ez hiányzik, az elég nagy hendikep lesz később.

Hello!! én elvinném egy könyvesboldba és megmondanám neki h válasszon egyet amelyik tetszik.

Az én szüleimet sose láttam olvasni, ezért én se olvastam. De egyszer elmentem kirándulni egyik bnőm családjával, és bementek egy könyvesboltdba nézelődni, láttam milyen élvezettel nézegették a könyveket, és ez nagyon furcsa volt nekem.. nagy hatással volt rám. Aztán én is vettem egyet. Utána vettem méég többet!!:D És azóta tudom, h nem is olyan unalmas ez az olvasás:)

Én egész iskolás koromban utáltam olvasni. Alig tudtam kiszenvedni a kötelező olvasmányokat. Iszonyú unalmasnak találtam őket. Szóval elég hamar összekötöttem az olvasást egy baromi szar dologgal.

Egyébként én óvodás koromtól a StarWars, Az utolsó csillagharcos stb. filmeken nőttem fel, szóval szerintem nem csoda hogy nem tetszett a Tüskevár stb..

25 éves koromban viszont rátaláltam az olvasásra! Azóta imádom! Ekkor vettem először olyan könyvet, amit filmen is szívesen néznék, szóval az érdeklődési körömnek megfelelőt. Azóta alig bírom kivárni a következőt.

Na szóval a lényeg, hogy olyan könyvel kell próbálkozni aminek a története tetszik neki. El kell menni egy könyvesboltba nézelődni. Ha talál végre egy olyan könyvet ami érdekli, akkor meg fogja szeretni az olvasást.

Először érdemesebb pár rövidebb könyvvel megpróbálkozni, esetleg olyannal, amiben sok a kép és nagyok a betűk. Én ezeket imádtam még tizenkét éves koromban is. A kötelezők rám is rossz hatással voltak, ezért inkább képes meséskönyveket olvastam, regényeket nem nagyon sokáig. Mostanában viszont már vannak nagyon jó gyerekregények is, amik izgalmasak egyben. Főleg a Könyvmolyképző Kiadónak. Például:

Ellen Potter - Olivia

Dietlof Reiche - Freddy

Sara Pennypacker - Klementin

Chris Riddel - Ottoline és a sárga macska

Ezek rövidek, de jók.

Még ami jó az Astrid Lindgrentől a Juharfalvi Emil. Ezeket ajánlom.

(Ezt olyan mondja, aki kilencévesen csak a képregények puff, bumm, csitt-csatt hanghatásait olvasta el, de 16 éves kora óta rendszeres könyvfaló és könyvtárba járó)

24/L

Ha azt látja, hogy körülötte az emberek olvasnak, a lakás tele van könyvvel, a szülők a tudást nagyra becsülik stb., akkor égni fog a vágytól, hogy minél előbb elkezdhessen olvasni, a gyerek számára ugyanis amit a felnőttek csinálnak, az menő, tehát ha a felnőttek sokat olvasnak, akkor olvasni menő dolog. Én pl. 5 éves koromtól olvastam, fokozatosan rájöttem, melyik betű melyik és aztán már olvastam is. De értelmiségi családokban a gyerek gyakran már előbb rájön. Az olvasás jön magától.

Ha a szülők nem olvasnak, a lakás nincs tele könyvekkel, az olvasás csak egy nagyon mellékes valami, amin túl kell esni, akkor a gyerek természetesen kényszernek fogja érezni, a trükközés fölösleges. Ekkor az iskolában fogja megtanulni az olvasást. Aztán lehetséges, hogy egyszer beleütközik valami érdekes könyvbe, vagy elkezdi érdekelni valami és rájön, hogy könyvekben utánanézhet stb., és akkor megkedvelheti az olvasást.

Az semmiképpen nem jó, ha a gyerekben az a benyomás alakul ki, hogy az olvasás valami kényszerű dolog, amit illik csinálni, mert a szülők vagy a tanárok ragaszkodnak hozzá.

Egyébként a problémának csak az egyik fele, hogy az ember gyerekkorában elkezd-e olvasni. A nagyobbik fele az, hogy teljesen abbahagyja-e 20-25 éves kora között.

Szia!

Valóban nagyon fontos, hogy lássa, hogy körülötte mások is olvasnak. Az is jó ötlet, hogy maga választhasson könyvet.

Ha most kezdene el olvasni (tehát olyan 2-3.-os), akkor próbáld meg a következőt: válasszatok egy nagyon izgalmas könyvet, ami érdekli. Ajánlani tudom Erich Kastner műveit (az első könyv, amit elolvastam egyedül, Az Emberke és a kislány volt. Az azóta eltelt 10 évben pedig legalább ezer, de lehet, hogy több könyvet is elolvastam.) A gyerekek számára nagyon érdekesek szoktak lenni Arthur Ransome művei is, bár Mo.-on annyira nem ismertek. Ezek 4 gyerekről szólnak, akik az angol Tóvidéken egyedül táboroznak, barátságokat kötnek, vitorláznak a tavon. Este kezdd el olvasni neki, majd egy nagyon izgalmas észnél hagyd abba, és semmilyen könyörgésre ne folytasd, viszont hagyd elöl a könyvet egy jól látható helyen, ahol megtalálhatja. Ha valóban érdekli a könyv, előbb-utóbb megpróbálja elolvasni (saját tapasztalat).

Jó próbálkozást, és sok sikert!

Olyan könyveket kell neki adni, amik érdekesek neki is. Az például fontos, hogy olyan szereplők legyenek benne, akikkel azonosulni tud, szerintem.

Én mondjuk az a "nagylány szeretnék már lenni" típusú kislány voltam, engem ezzel lehetett megvenni, anyám elkezdte felolvasni az Anne Shirley-t (nem emlékszem már, mi volt a történet címe), abban a reményben, hogy majd türelmetlen leszek, és nem akarom kivárni, hogy ő olvassa fel nekem darabokban. Bejött. Egyébként az L. M. Montgomery könyvek azért jók egy romantikus beütésű kislánynak, mert ugyan "naivacska könyvecskék", de az átlag "lányregényekhez" képest meglehetősen igényes, választékos a nyelvezetük, az eredeti és a fordítás is.

Mondjuk hozzá kell tennem, hogy anyám ezt nem azért csinálta, mert félt, hogy nem fogok majd olvasni, hanem mert félt, hogy esetleg "túl felnőttes" könyveket fogok olvasni, ahogyan ő is kislány korában.

És olyan is van, hogy egy gyereket nem fogsz tudni rávenni az olvasásra, sehogy, mert nem köti le a fikció. Ettől sem dől össze a világ, ha egyébként érdeklődő, nyitott, megvannak a saját elfoglaltságai stb..

"És olyan is van, hogy egy gyereket nem fogsz tudni rávenni az olvasásra, sehogy, mert nem köti le a fikció."

7-8 éves koromban fikciót alig olvastam, ellenben technikát, technikatörténetet (a gőzgép története, léghajók, repülőgépek stb.) minden mennyiségben, vannak gyerekek számára is olvasható ilyen jellegű művek (mondjuk Greguss).

17:35

Ez érdekes, számomra is Kästnerrel kezdődött a regényolvasás 7 éves koromban (csak nekem az Emil-lel). Szóval Kästner ezek szerint tényleg jó "belépő" szerző.