18 éves lány vagyok, most jöttem rá, hogy (én is) szeretném élvezni az életet!?

Szóval, 1-2 éve sűrűbben jártam el "szórakozni", de ebben az évben egyszer sem voltam.. valahogy nem volt kedvem. De most úgy érzem, hogy "nem éltem ki magam", "besavanyodtam", mindenki körülöttem társasági életet él, én meg mindig egyedül gubbasztok itthon. Nem vagyok csúnya lány, de nem igazán nyitok az emberek felé, valahogy nem szeretem őket, mert tudom, hogy rosszak, és úgyis csalódást okoznának. Nem vagyok híve a felszínes kapcsolatoknak sem, ezért nem igazán haverkodok... akikkel jóban vagyok, azok tényleg igazi barátaim, másokra meg nincs szükségem. Illetve néha úgy gondolom, jó lenne csak úgy spontán "spanolni", mint mások, de valahogy mégsem megy. És még szűz vagyok... Mostanában mindig nagyon fel vagyok izgulva és úgy érzem már nagyon jó lenne ha történne valami.. persze nem egy idegennel szeretném, hanem komoly kapcsolatban.. de komoly kapcsolatot meg nem igazán szeretnék, mert a vége úgyis csalódás lenne és nem szeretnék megbízni valakiben, hogy aztán a végén eláruljon... De így akkor örökre vénlány maradok :S Az osztálytársaim meg a környezetem nagyban pasiznak, meg stb, de nekem sosem ment.. olyan fura érzés ez.. Szóval ennek az egész kérdésnek az lenne a lényege, hogy szerintetek hogy kezdjek el szórakozni, úgy, hogy nekem is jó legyen, de ne nézzenek ribancnak, vagy alkoholistának, mint a mai tinik nagy részét?... Szóval értitek. Nincs nagy baráti társaságom, mármint olyanok akik eljárnának bulizni, mert a barátaim nagy része "rendes", otthonülős típus, mint én.. Mondjuk, gondolom most hülyének néztek, emiatt a nagy magyarázás miatt, bocsi, hogy hosszúra sikeredett :D