Volt hasonló cipőben valaki? Ha idősebb vagy és fiatal korodban így érezted, hova jutottál?

"Bármi ami felkelti az érdeklődésem, csak itthon kelti fel igazán. Amint emberek közé kell menni már elvonják a

figyelmem, idegesítenek."

Témafüggő. Akit pl. mindennél jobban lenyűgöz a csillós egysejtűek táplálkozása, az a laboratórium magányában, a mikroszkóp előtt ülve tud leginkább hódolni ennek az érdeklődésének. Nyilván társaságban kevéssé tudja elővezetni ezt a témát. Ettől még az illető lehet sikeres, akár Nobel-díjas is.

"minden jobban menne ha egyedül lennék."

Az emberek igénylik a társaságot és a magányt is, mégpedig egyénenként eltérő arányban. Van, aki szinte mindig társaságban szeret lenni, van, aki lehetőleg minél többet egyedül. Olyan ember egyébként nincs, akinek sohasincs szüksége társaságra, és olyan sincs, aki soha nem akar egyedül lenni.

"Ez egy örök szenvedés körforgása?"

Nem, hanem a helyes arányt kell eltalálni, vagy pedig olyan társaságot kell választani, amelyikben jól érzed magad.

Én ezt úgy tapasztalom magamnál, hogy itthon eltervezek mindent, hogy na ezt meg azt fogom megcsinálni, fú de jó lesz akkor nekem, stb. Csak egy példa: kitalálom, hogy festőművész szeretnék lenni, és ehhez el kell kezdenem rajztanfolyamra járni. Itthon tök jól hangzik, gyakorlom is a rajzot, meg minden, aztán ahogy el kell járni a tanfolyamra, már utálom a dolgot, mert ott a többi ember is, idegesítenek, nem akarok járni, lógok is, és ilyenek. De itthon persze mindig megfogadom, hogy másnaptól megyek rendesen, és így is gondolom akkor, de ahogy másnap van, megint eszem ágában sincs elmenni. De közben tudom hogy menni kell, meg igazából szeretnék is rendesen járni, de nem bírom rávenni magam. :S

De egyébként azzal nincs bajom, ha csak simán ki kell mennem a városba ide-oda, de valamiért ha hosszabb időt kell ugyanazokkal az emberekkel együtt töltenem, az nem megy... Ja, beszélgetni sem nagyon tudok velük, mert bármilyen téma kerül elő, mégha engem érdekel is, nem jut eszembe semmi amit mondhatnék.

Igazából én tökre jól megvagyok egyedül, van pár barátom is, szerintem ha tehetném életem 90%át itthon a gép előtt tölteném... Pedig vannak céljaim meg minden, de valahogy annyira nem jó ez az egész... Lehet ezzel már szakemberhez kellene fordulni? :|

"Valahogy te is azt érzed, hogy amint emberek közé kell menned elvész a varázsa az egésznek amit elterveztél igaz?"

Nem. Eleve nincs olyan, hogy "emberek közé". Rokonok közé? Barátok közé? APEH ügyfélszolgálatra? Rendőrségre? Munkahelyre? Buliba? Mindig valami konkrét helyre megyünk, sosem "emberek közé".

"folyton előjön bennem a sok dolog amit a csordaösztönről olvastam és az az érzés tör rám, hogy mindenki egy "állat" mivel a csordaösztön automatikusan aktiválódik és én ebben nem kívánok részt venni"

Akkor válassz olyan szakmát (programozótól a biomérnökig), ahol kevésbé erős a "csapatmunka"-tényező. De egyébként mindenhol jelen van bizonyos mértékig. Az emberek többsége utálja a "csapatmunka" velejáróit (a munkahelyi piszkálódást, fúrást, politikát), de a legtöbb helyen ez akkor is megvan.

"Azt hiszem én csak filmezni, olvasni és álmodozni szeretek."

Ebben nem vagyok biztos. Teszt: ha lenne 10 mrd forintod, mit csinálnál? Olvasnál és álmodoznál? Ha igen, akkor tényleg ezt szereted csinálni. Ha nem, akkor nem arról van szó, hogy ezeket szereted csinálni, hanem arról, hogy a jelenleg számodra gyakorlatilag lehetségesnek tűnő dolgok közül szereted ezeket csinálni.

"(persze ha 2 hónapot egyedül lennék, már a társaságért rinyálnék... ez az undorító az egészben)"

Ebben semmi sem undorító. Ha már egy hete nem ettél húst, akkor nagyon kívánni fogod a húst. Disznótor után viszont lehet, hogy rá se bírsz nézni a húsra 1-2 napig. Nem működik ez másképp a társasággal sem.

20:06

"De amúgy szórakozás terén gőzöm sem lenne, hogy mit csináljak"

Szóval fogalmad sincs, mit akarsz, nem tudod, mik a vágyaid, vagy mit szeretnél elérni vagy átélni. Lehet, hogy ezt kellene először végiggondolni, nem?