Mikor (hány éves korodban) kellett először szembenézned az öregedéssel, és ráeszmélni arra, hogy nem is vagy már olyan fiatal?

20 körül a placcon csajok tök elvoltak ájulva hogy nennyi ősz hajszálam van,azóta csak több lett:(

28-29 évesen rohamos őszülés, szemrácok - nagy szakítás után.

Én belülről öregszem vészesen, pedig csak 14 vagyok. Lassan fizikailag is beleőszülök a költözgetésbe, bíróságra mászkálásba, és az ordítozás hallgatásába szerintem.

Lehet, hogy furcsa, de amikor megjelentek az első ősz hajszálaim /most sincs sok/, nem az öregedés jutott eszembe. 36 évesen lettem nagymama és még akkor se az öregedés jelének véltem. 57 évesen lettem dédnagymama és igen: még mindig nem éreztem magam öregenek. Most viszont már kicsit nehezebben kászálódok ki az ágyból és megfontoltabban közlekedek a lépcsőn, de még mindig azt látom, hogy az én koromban /65/ mennyi elesett és beteg, magányos ember van. Hozzájuk képest még mindig nem érzem magam igazán öregnek. Talán jobb, ha az ember átsiklik a kérdésben leírt jeleken és nem foglalkozik velük. Mert az ögeség szerintem nem ősz hajszálakban és nem ráncokban, hanem vitalitásban, jövőképben és az élet igenlésében mérhető.

27 éves voltam amikor a mostani lakhelyünkre költöztünk.Az iskolába a mi utcánkon járnak a gyerekek ekkor kezdtek el csókolommal köszönni....

Kb. fél éve, 25-höz közeledve jelentek meg az első ráncok. Bár ma is pl. 17-18-nak néztek, ami kicsit azért megnyugtató. :)

26, homlok ráncok és abból, hogy nem kérik el a személyimet a boltban, mikor sört veszek.