Mért ilyenek velem az osztálytársaim?

Hiába, a kamasz kor az a része az életednek, amit az utána következőben próbálsz kiheverni.

Ne foglalkozz vele. Ne akarj jó fej lenni, hagyd rá. Nem kell senkivel jópofizni. Aki kiváncsi rád, odamegy. Aki nem, azzal meg miért foglalkoznál.

Tipikusan egy klikkesedő, sznob suliba jártam én is. Nem jópofiztam senkivel, velem is csak addig jópofiztak, míg rájöttek, hogy a körömlakkjuk szinéről és a frizurájuk hosszáról belőlem csupán egy ásítást bírnak kihúzni.

Vártam, hogy vége legyen, túléltem, ma már a nagy részének a nevére sem emlékszem. Időnként elmegyek mellettük az utcán, rám köszönnek, nekem meg segíteniük kell, hogy honnan is ismerjük egymást.

Hidd el, még két év és nem kell látnod sem őket. Túl lehet élni és utána remélhetőleg már sokkal jobb környezetben leszel és tuti nem fognak eszedbe se jutni 3 év múlva.

Szia! Látom, nagyon nekibúsultál.

Vedd számításba azt, hogy kamaszkorban vagy, ilyenkor a legtöbb ember nagyon érzékeny, sebezhető. Nehogy már azt hidd, hogy senki sem kedvel. Biztos mondogatták, hogy milyen sokáig távol vagy. Csak mindenki úgy gondolja, hogy majd a másik fog üzenni, vagy majd a másik fog telefonálni.

Ne akarj szántszándékkal jó fej lenni! Hidd el, senki sem tud kibújni a bőréből, nem tudsz te se más lenni, mint amilyen vagy. Nem is kell. Úgy vagy jó, ahogy vagy.

Gyógyulj meg minél előbb! Majd meglátod, hogy fognak üdvözölni, ha meglátnak. Fogják is majd mondani, hogy milyen sokáig elvoltál. Akkor majd elmondhatod majd, hogy milyen rosszul esett, hogy nem kerestek meg. Arra is gondolj, hogy talán kerestek, csak nem vetted fel a telefont, vagy nem voltál gépközelben. Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.

Velem is ez volt.. De tudtam, hogy mindig vannak emberek akiknek hiányzom, akiknek feltűnik, hogy valamiért nem vagyok ott.. Sikerül reggel mindig felkelteniük egy sms-el, de a szándék a lényeg :D Biztos hogy te is találsz ilyen embereket. :D Mindenkinek kell legalább egy barát...

Szerintem se foglalkozz velük... Nem érik meg a fáradozást... Csinálj valami mást... Én általánosban végigolvastam a szüneteket, vagy zenét hallgattam, vagy csak mászkáltam...

Az élet nem mesekönyv, mindig lesznek olyanok akik utálni fognak, de olyanok is, akik szeretnek...

Sok sikert! ^^