Az "amerikai" konyhás ("szoba-konyhás") lakás a magyar építkezés dicsősége vagy szégyene?

szégyene

családellenes, nyugalomellenes, emberellenes, haszonra hajtó,(minél kevesebb fal) ámerikai csoda

A magyar konyha füszerei, illatai nem valók a nappaliba.

A legtöbb alaprajzi elrendezésen látható:

~5 m mélyen van a főzés - elszívóval.

Sötétben, friss levegő nélkül - vagyis enregiapocsékoló is: világítani kell szellőzőgépet üzemeltetni.

És rendszerint ebből nyílik egy csőszerű valami:

az a hálószoba.

A nappali-konyha-előtér kompozícióba belenyilik rendszertint a wc-s fürdő.

Fujj. (ezért még bukás járt az építészhallgatóknak)

1 fő zavartalanul használhatja.

2 már nem.

A kölök meg nem kell ide. Kit érdekel?

Nem értem mi a probléma, anyáméknak is és apáméknál is amerikai konyhás a lakás/ház, és semmi baj nincs vele. Ha valami erősebb szagú ételt csinálnak, szellőztetnek, ennyi.. De azt sima konyhában is megteszi az ember szerintem. A fürdő az előszobából nyílik, a hálók a nappaliból, de nem kicsik és pláne nem csőszerűek...

Amúgy ez olyan hülyeség hogy szégyen - nem szégyen, akinek nem tetszik, nem kell ilyen lakásba költözni.

Dicsősége: egy olyan kultúrára utal, ahol a nőt ugyanannyi jog illeti meg, mint a férfit, a nő helye nem (csak) a konyhában van, elszeparálva minden történéstől.

Nekem amerikai konyhás a lakásom, és egyáltalán nem lesz kajaszagű semmi: egy jó szegelszívó megoldja.

Ráadásul főzés közben is "jelen vagyok" a kis családom (párom, kisállataink, mert gyerek még nincsen) életében.

Kevered a dolgokat. A szoba-konyha az, amikor a lakásba belépve egyből a konyhában találod magad, és abból nyílik az egyetlen szoba, ennyi az egész. Budapest belső kerületeiben vannak ilyen lakások, ma már a legtöbbe a tulajok beépítettek egy pici zuhanyfülkét és vécét, de van, ahol még mindig a folyosó végi közös budiba járnak, és lavórban mosdanak (ha egyáltalán). Mondhatni, hogy szégyen, nem is túl praktikus, szükségmegoldás volt száz éve.

Az amerikai konyha nekem tetszik, az ember nincs a családjától elszeparálva, amíg főz, rálát a gyerekére, míg én a panelban eldönthetem, hogy főzés közben folyamatosan belerúgjak-e a kb két négyzetméteren az egyévesembe, vagy hagyjam a nappaliban, ahol valamit tuti magára ránt, elesik, megeszik stb. Jobb lenne a köztes megoldás.

nekünk az előző házunkan volt, nekem nem tetszett. az újban az előszobából nyílik az étkező-nappali is, meg a konyha is, de mégsem egy térben van. engem nagyon zavart, hogy nem tudok rádiót hallgatni főzés közen, mert megy a tévé a nappaliban, meg hogy ha jön valaki, akkor látja a főzés közben fennálló állapotokat a konyhában. én jobban szeretek magaman főzni, nem kell ahhoz nekem társaság. ha vendégek vannak, akkor sem praktikus szerintem. így jobb, agy lépés az étkező, de be tudom csukni az ajtót, hogy ne lássanak be a konyhába (nem mindig van idő két fogás feltálalása között berakni a mosatlant a gépbe, a vendégek meg kétlem, hogy szeretnék nézni a főfogás evése közben a koszos levesestányérokat.

de persze, ahány család, ahány élethelyzet, annyi praktikus megoldás :) ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy neki hogy jó, hogy kényelmes.

Nem dicsőség, de nem is szégyen, hanem egy szükségmegoldás.

A külön konyha-étkező mindenképpen jobb, mint a nappalival egybeépített. Viszonta legtöbb magyar lakásban erre egyszerűen nincs hely, hacsak nem szabdaljuk fel a lakást 8-10 nm-es lyukakra.

Kis lakásban egyszerűen nincs más megoldás, mint egybenyitni ezeket a helyiségeket, hogy legalább egy értelmes méretű tér kialakuljon.

a Kérdés a jelenleg tömegével épített LAKÓPARKOKRA vonatkozott - úgy gondolom!!!

Jól gondolom, kedves Kérdező?

a méregdrága, és rossz alaprajzú lakásokra.

persze, hogy egy családi házban, ahol mindenkinek van egy kis kuckója, nem hoz ilyen problémát,

sőt! derűs, jó hangulatú lehet egy konyha-ebédlő-nappali funkciókapcsolat- jó szellőzéssel, megvilágítással!