Te, a szerelmed, plussz a házinéni az albérletben, ti laktatok már így együtt, hogy bírtátok, milyen volt?

Külön bejárat (ha lehet), teljesen külön résszel. Egy légtér még a konyha vagy a fürdő se legyen!

Mi így vagyunk, csak egy családnál, és azon kívül, hogy a hangosabb beszéd, veszekedés áthallatszódik semmi gondunk.

Még régen igen, de nagyon fiatal voltam még akkor. Hát nem volt jó :S A néni nyugdíjas volt, ráadásul mozgássérült is, több éve nem hagyta el a lakását, ebből kifolyólag mindig otthon volt, és unatkozott. Amúgy a fia járt fel naponta, ő látta el, ő vásárolt neki, de hát na... Nem vagyok szőrösszívű, de nagyon hamar meguntam, hogy a konyhába nem tudtam úgy kimenni, hogy a néni ne kérdezte volna meg, hogy mit csinálok (nem számonkérően, csak érdeklődött), és hiába mondtam, hogy sietek, végigkérdezett mindent, ami csak eszébe jutott. Olyan is volt, hogy éjjel kettőkor addig dörömbölt a falon, amíg fel nem ébredtünk, és kérte, hogy kapcsoljuk át neki a tévét egy másik csatornára, mert kimerült az elem a távkapcsolóban. De legjobban tényleg ez az örökös beszélgethetnékje zavart. Hogy amikor hazaértünk, se pihenni nem tudtunk, se semmi fontos dolgot megbeszélni, mert elvárta, hogy beszámoljunk neki a napunkról, vagy ha azt hallotta, hogy valamin vitatkozunk, akkor minden körülmények között beleszólt, ő akart mindig igazságot tenni, pedig tényleg nem ordítva veszekedtünk, csak kulturáltan vitatkoztunk. Én elhiszem, unalmas volt neki ott egyedül egy szobában egész nap, de azért ez így nagyon rossz volt. A legszebb az volt azért, amikor szakításra került a sor az akkori barátommal (ő amúgy már korábban is ott lakott), és felmentem a cuccaimért. Tudni kell, hogy teljesen normálisan, emberi módon szakítottunk, egy hangos szó nem volt, most, 8 évvel később is jóban vagyunk. Na akkor a néni elmondott engem minden utolsó k*rvának. Kérdeztem tőle, hogy neki ugyan mit ártottam? Talán olyan szemét voltam, hogy mindig, még betegen, 40 fokos lázzal is lementem neki a boltba, ha épp arra szottyant kedve?

Áhh, szóval nem jó, ha egy idegen lakik együtt egy párral, főleg nem akkor, ha az az idegen ezzel együtt még a főbérlő is. Túlságosan belemászik a pár életébe, és erre még feljogosítva is érzi magát a legtöbb. Én úgy vagyok vele, hogy a főbérlő minél messzebb van, annál jobb. Laktam úgy is (igaz, nem egy pár tagjaként), hogy a főbérlővel nem laktunk ugyan egy lakásban, de egy emelettel alattunk lakott. Na az se volt jó, állandóan azt leste, hogy mit csinálunk, a legváratlanabb időpontokban feljött, azon a jogcímen, hogy övé a lakás, akkor neki szabad.

Jelenleg a férjemmel is albérletben lakunk, 2 év múlva biztos, hogy máshova költözünk, ennyi időre nem lenne értelme saját lakást venni, de az biztos volt, hogy olyan lakás nem kell, ahol rajtunk kívül más is lakik, sőt, finoman a főbérlőtől is megkérdeztük, hogy a város melyik részén lakik (csak hogy ne legyen túl közel), de vele szerencsénk van, havonta egyszer jön, előre meg van beszélve, ezen kívül ha gond van, akkor elérhető, de eszébe nincs idejárkálni.