Miért van az, hogy hozzám csak beszélnek és beszélnek az emberek és semmit nem kérdeznek tőlem, nem érdeklem őket?

Lehet el kellene kezdenem magamtól beszélni, de én nem vagyok ilyen, arról beszélek, amit kérdeznek. Persze most nem az üres, felszínes csevegésről van szó, hanem aminek tartalma is van.

Engem érdekel a másik ember, ezért szoktam kérdezgetni őket, de egy idő után azt veszem észre, hogy teljesen egyoldalú a beszélgetés, én meg sem szólalok, csak hallgatóság vagyok és már kedvem sincs lereagálni a másikat. Szóval ez nem is igazi kommunikáció. Az összes szomszédasszony ilyen - legyen idős vagy fiatal. Csak néhány ember van, aki rám is kíváncsi - na ők a barátaim. Olyan elkeserítő, hogy csak magukról tudnak beszélni az emberek. Ezt a tulajdonságot valószínűleg anyukámtól örököltem, ő is így van vele.