Haza is kellett volna vinni? Gonosz/irigy vagyok tényleg?!

18 vagyok, és nem divat: illendőség. Ha arra nem becsülöd, hogy megjegyzések ("moziztatás") nélkül fizess neki ezt-azt, akkor minek mentek együtt moziba? Ez nem barátság, és nem is lesz az sosem. Ha meghívtad, akkor az már csak egy kis plusz, hogy haza is viszed(képletesen, ugyanis apukád vezet-fizet.)

Lehet, hogy az osztálytársad nem várta volna el, de biztos jólesett volna neki.

Hát azért nem lett volna szerintem olyan megerőltető ha hazaviszitek. Akkor nem is olyan jó barátnőd, ha ezt sajnálod tőle.

Vannak dolgok viszont ahol igenis a sarkadra kell állni még egy barátnővel szemben is pl a munka. Nem kell félni, mert ugyan oda jelentkeztek. Sajnos saját tapasztalatból mondom.

A kettő között hatalmas különbség van. Látod milyen kis apróság a mozis?

Az előttem írók minden fontosat elmondtak. Szégyelld magad.

Tudod, nekem egy igazi barátnőm van, középiskolai osztálytársam volt. Az anyagi helyzetünk különbözik. Az apja elhagyta őket kiskorában, az én segítségemmel talált rá 17 évesen, mert tudni szerette volna, ki az apja, ismerni akarta. Sajnos megbánta, de erre úgy-ahogy sikerült felkészülnie. Az édesanyja elmebeteg, nem tud dolgozni, gyógyszereken él. Az anyja szülei nevelték egészen kiskorától a szerény nyugdíjukból, plusz a lányukról is gondoskodniuk kellett. Nekem mások voltak az anyagi körülményeim, suli mellett dolgoztam is, több dolgot csináltam, és jól is működött. Így mindig volt egy kis pénzem, hogy meghívjam valamire, vagy olyan ajándékot (legtöbbször egy könyvet) vegyek neki, amit már régóta szeretett volna. A mozijegyet általában ő állta, de a kajáját én, ahogy esetleges útiköltséget is. Sosem csináltam belőle problémát. És ha esetleg értem jöttek valamiért, akkor alap volt, hogy őt is hazavisszük. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem, még ha mindketten tisztában voltunk vele, hogy anyagilag én járultam hozzá a dolgokhoz jobban. De ha más a körülmény, más a helyzet. Volt olyan, nem is egyszer, hogy bizonyos összegeket adtam neki kölcsön, mert otthon probléma volt. Ő mindig pontosan vezette, mennyivel tartozik, és sosem volt gond, hogy visszaadja apránként. Persze azt sem bántam volna, ha nem adja vissza az egészet.

Ehhez képest volt olyan jómódú ismerősöm, akivel ha összefutottam valahol, rendszeresen otthonhagyta a tárcáját, vagy hasonlók, így én álltam a kávéját, üdítőjét. Eszébe nem jutott volna néha visszahívni engem is egy italra, holott megtehette volna. Gerinc kérdése az egész.

Hát, mi mindig haza szoktuk vinni azt, aki ott van velem, hacsak nem érte is jönnek, vagy bármi nagyon nyomós ok miatt nem (pl. tényleg két háztömbnyire lakik, stb.)

Szóval szerintem, ha nem is bunkóság, de azért furcsa, hogy nem vittétek haza, különösen, ha apukád felajánlotta.

De! Az szintén bunkóság - a másik oldalról -, hogy te fizeted a jegyét, nem is első alkalommal, és nem adja vissza. Az egy dolog, hogy legutóbb nem volt pénze, vagy valami, de alap, hogy addig nem hagyom, hogy még egyszer meghívjon valaki, amíg még az előzővel is tartozom neki!

Persze nem tudjuk a körülményeket, pl. nem a te ötleted volt-e az egész mozi, és nem te mondtad-e, hogy nem gond, ha te fizetsz? Hogy jött ez az egész? Mikor már kikértétek a jegyet, akkor derült ki, hogy nincs pénze, vagy tudtad előre?

Mert ha meg arról van szó, hogy kvázi "könyörögtél" neki, hogy menjen veled, mert te nem akartál egyedül menni, akkor gondolom érzed, hogy megint más a helyzet... (mondjuk én szerintem akkor sem fogadnám el.)

A lényeg, hogy - úgy gondolom - senki nem járt el tökéletesen.