Ami a szívemen, az a számon! Korrekt igazmondás, vagy csak egyszerűen tahóság?

Háát, az én véleményem: Én azt tapasztalom, h a többsége akiknek ez a szlogenjük, azokat nem nagyon mondanám őszinte embernek, csak a szájuk nagy,és ennyi! Olyan ember ritka , aki tényleg megmondja mindig a másik szemébe az őszinte véleményét.Sajnos.-Pedig sokan mondják ezt saját magukról, de nem egyenes emberek:inkább csak nagyobb hangot adnak a véleményüknek, de nem mondanám az ilyet őszinteségnek- legalábbis ha arról van szó pl, hogy a másikat szidjuk, mert mi aztán megmondjuk neki a magunkét...-

Abban az esetben nem tahóság, ha valaki kérdezi is a véleményét, hogy mit gondol.-nem egyszerűen szidni valakit pl mert valamiért valami nem tetszik, hanem, ha tényleg kérdezik a véleményünket valamiben, akkor nem azt mondom amit eddig a legtöbben, ha nem értek azzal a dologgal egyet, hanem amit én gondolok róla. -De ekkor kérték a véleményemet, tehát nem tahóság.

Szia! Szerintem ha őszinte vagy az nagyon jó, de csak akkor ha mindez kellő mértékű empátiával is párosul. Az a baj, hogy sokan nem tudják, hogy hol a határ aközött, hogy őszinte vagyok és aközött, hogy ha kell ha nem megbántok másokat azzal, hogy elmondom a véleményem róluk akkor is ha nem kellene.

Szóval sarkítva: jó, ha elmondod egy barátodonak ha látod, hogy mondjuk hülyeséget csinál és nem akarod, hogy a vesztébe rohanjon, de nem jó ha a legjobb barátnődnek megmondod az esküvőjén, hogy pocsék ruhát választott és életedben nem láttál még ilyen csúnya menyasszonyt mint ő. Vagy ilyesmi. :)

Régebben nekem is ez volt a mottóm... Utáltam kertelni, körbemagyarázni és úgy gondoltam, kíváncsi az őszinte véleményemre, aki megkérdezett.

Ma már úgy gondolom, hogy bizonyos esetekben meg kell tanulni aranyosan mosolyogni és kerülni a konkrét válaszokat.

Ez épp olyan, mint mikor azt hallottam, hogyha valakire mosolygok, annak is átadom a jókedvet. Ezért egyszer majdnem leütöttek egy szórakozóhelyen.

(Zs,30 éves)