Milyen az emberek hozzáállása a halál témához manapság a saját kultúránkban?

A mai emberek hozzáállása a régiekkel szemben iszonyat "életidegen". A régi korokban a halál, mivel többnyire szem előtt történt, teljesen természetes volt, annak ellenére, hogy nekik is ugyanannyira fájt a szerettük elvesztése. De a magas gyermekhalandóság miatt sem állt le az élet. Míg ma, ha valakinek meghal a gyermeke, gyakran évekig nem tudja feldolgozni, van, aki gyermeket sem vállal többet, míg akár csak száz évvel ezelőtt is csúnyán szólva "belekalkulálták", hogy a 8 gyerekből csak 3 fogja megérni a felnőtt kort.

Ma az emberek menekülnek az öregedés, így a halál elől mindenféle műanyag kencékkel, műtétekkel, "bogyókkal", régen tisztességes dolog volt megöregedni.

Ennek ellenére én is félek a haláltól, én is évekig gyászolnám a gyermekem, nem tudnám úgy kezelni a dolgot, hogy "benne van a pakliban, hogy valamelyikük nem nő fel mellettem". Ezt a kollektív társadalmi tudat határozza szerintem meg, tehát a nem csak a szűk, de a tág környezetünk is, amiben felnevelkedünk.

A magyaroké? olyan furcsa. Sajnos a halál természetes dolog, persze nehéz elveszíteni egy szerettünket, de nem a temetésén, vagy rosszabb esetben halottak napján kell kimutatnunk mennyire is szerettük, mert akkor már késő, tehát hiába a mauzóleum, meg a világ legnagyobb mécsese ha nem szerettük életében, akkor ez már csak képmutatás.

A halálról még most is suttognak, és nem szabad viccelődni vele, pedig azzal egy kicsit enyhíthetnénk a félelmünkön. Ebben az évben voltam életemben először temetésen (27 vagyok), a nagypapámat temettük, és hát megható volt, de voltak vicces részek is amikor kuncogtunk tesómmal, pedig az embernek ott sírnia kellene, de szerintem ez hülyeség. Sokkal jobban tetszenek azok a temetések, amikor a hozzátartozók mesélnek az elhunytról, leginkább vicces sztorikat, hiszen mindenki a jóra akar emlékezni. Hazánkban minden csak a szomorúság körül folyik pedig nem így kellene lennie, jó lennie.