Miért törvényszerű az, hogy egy munkahelyen mindig a legnagyobb simlis henyélőknek van a legnagyobb pofájuk és hogy őket sosem cseszik le, mindent megúsznak?

" mindig a legnagyobb simlis henyélőknek van a legnagyobb pofájuk és hogy őket sosem cseszik le, mindent megúsznak" - mert ehhez értenek. Ez is egy fontos képesség.

Ezen nem kell meglepődni, egy átlagos munkahely küzdőtér, ahol mindenki mindenki ellen harcol. A dolgozók igyekeznek visszatartani a teljesítményüket, a vezetők igyekeznek visszatartani a fizetést és több munkára kényszeríteni a dolgozókat, a dolgozók egymás közti harcának pedig az a célja, hogy a teljesítményük visszatartása ellenére ne őket rúgják ki, vagy ugyanazért a teljesítményért többet kapjanak, mint a másik. Ebben a harcban sokféle eszközt bevet mindenki. Az fogja megszívni, aki azt hiszi, hogy dolgozni kell és kész.

Ideális munkahelyen nem harc van az emberek között, hanem együttműködés egy közös célért, de az ilyen munkahely nagyon ritka, és általában csak kisebb cégeknél működik.

Dolgoztam pár helyen, tapasztalatból mondom: mindenhol láttam embereket, akik végigpanaszkodják az életüket, mennyire sokat dolgoznak- ---na ők, semmivel nem dolgoznak többet, mint mások, de a panaszkodás miatt úgy tűnik és ezt feltünően a főnök jelenlétében mondják- ő pedig elhiszi - ezt tapasztaltam.

Másik, amikor mások lehúzásával, spiclickedéssel, mások sározásával gondolja akkor őt emiatt megbecsülik.

Valóban hasznos tud lenni viszonylag az ilyen jellemtelen ember a főnök számára, mert beárulja a többieket, de ott téved az illető, hogy emiatt igazából mindenki megveti, a főnök is, csak ismétlem, van valami haszna belőle, emiatt "tartja"