Művészi öntudat-művésziség nélkül?

Sok könyv (-->regény) ötletem van. Sok a sztori a fejemben. Mindig elképzelem hogyan adják ki a könyvemet, hogyan leszek boldog, amikor megtudom hogy tetszik az embereknek, hogyan leszek sikeres író, hogyan lesz sikeres a könyvem. Szinte biztosan tudom, hogy ki fogják adni és elismert író leszek. Egyszerűen tudom. Ha elképzelem mi akarok lenni akkor nem mindig gondolok arra hogy jól fizessen az állás, hiszen a könyvekből sok pénzem lesz. Ebből kifolyólag erősségemnek először az írás jut eszembe és a hobbijaim közt tartom az "írást". Ugyanakkor. Kidolgoztam már a regényötleteket, de belekezdeni csak kettőbe kezdtem bele, csak néhány oldalt. Szörnyűek lettek, de tényleg. Iskolai fogalmazásban, amikor "muszáj" akkor mindig tetszik, de így itthon olyan, mintha a 2-es átlagú osztálytársaim fogalmazását látnám. Ha valaki megkérdezi milyen az irománya megmondom az őszintét neki és ha elolvasom az enyémet én magamnak azt mondanám hogy ez szörnyű. Pedig elképzelem a fejembe, hogy hogyan írom le, de gyakorlatban nem sikerül. Az ötleteim szerintem egyediek és jók, és szerintem esélyem lenne évek múlva jó könyveket írni. Most az előbb töröltem ki azt a mondatot hogy a "Mindenem az írás, imádok írni", de ez nem igaz, szinte sosem szoktam, csak elképzelem, mint egy filmet, és csak úgy "tudom" hogy úgy is meg fogom írni valamikor.

Nagyon elmegy a kedvem az egésztől pár mondat után. Ugyanakkor nagyra tartom ezt a dolgot hogy nekem mégpedig ilyen ötleteim vannak. Félek hogy ez örökre így marad, és sosem születik meg.

Gondoltam még arra is, hogy csak úgy hobbiból, magamnak írjak, ne a "könyvespolcra", de nem sikerül, annyira nem tetszik hogy kidobom és kész.