Normális dolog az, hogy nem hívott meg az esküvőjére? Folyt. Köv.

Tegnap is kiírtam már egy kérdést és ezúton kértem a moderátorokat, hogy nem töröljék ezt sem legyenek szívesek, mert szeretném folytatni a társalgást, de tekintettel arra, hogy a kérdést nem tudom kiemelni és a rengeteg más kérdés miatt az enyém az éterbe veszett, ez lehetetlen.

Szeretném a véleményeteket kérni, mint kívülállók, mert egyelőre a lelki erőm szépen tartja magát, de a fal hamarosan leomlik és félek, hogy a nagy napuk után írok barátnőmnek egy szaftos levelet, amit nem szeretnék, mert nem vagyok sem bunkó, sem semmi jónak elrontója.

Tehát a szituáció az, hogy adott a 17 éve legjobb barátnőm. A legjobb most nem Paris Hilton Bff öribari stílus, csak, hogy érezzétek a különbséget a barát és barát között. 6 éves korunktól együtt voltunk sülve-főve...együtt játszottunk, sokat lógtunk együtt, csak ugye a kapcsolatok nyárra rendszeresen elszálltak, de akkor naív gyermekként azt gondoltam ez normális, bár pár házra laktunk csak egymástól..hát nem volt az már akkor sem. Nevezzük nevén, ez sulibarátság...gondoltuk, hogy a legjobb. Aztán jött a felsőtagozat és neki lett egy barátnője aki matt hanyagolt és nagyon rossul esett, kézzel-lábbal törtem be az új párosba több-kevesebb sikerrel, majd ugyebár vége lett a sulinak és jott a ha nincs ló (másik lány) akkor jó a szamár (én) is. De ez bennem akkor nem tudatosult, nagyon naív és buta fruska voltam. Volt kb. még egy szép évünk, nyáron semmi, suli alatt minden, majd jött egy harmadik lány, akivel ismét az előbbi elv állt fenn, de akkor már 3-an lettünk. Hozzáteszem volt a lány életében zűr rendesen, a szülei elváltak, rossz társaság és így tovább, de gondoltam, hogy jó az, ha én szamár vagyok, de aztán már csak egy jelentéktelen amőba lettem..végül ez meváltozott gimi 12. évére, mert akkor az már valóban jó volt..csak, hogy a barátnőm terhes lett egy számomra és a másik lány számára is utált férfitől és tett olyan dolgot ami neki fel sem tűnt de szerintem felháborító (pl ott hagyta 200 ftal terhesen a suliban, hogy na nesze vegyél ételt...hát basszus én adtam neki mert szerencsétlen olyan éhes volt már)...mellette voltam amikor megszületett a baba is, de utána elköltöztem és nem sokszor tudtunk találkozni..majd jött a második gyerek..én tudtam megutoljára, hogy terhes lett, a harmadiknál szintén. Volt mosolyszünet a részemről amikor direkt nem kerestem, mert úgy éreztem csak akkor kellek ha kell neki valami..mindenesetre igyekeztünk tartani a kapcsolatot, neten, telefonon, csak uge 3 gyerek mellett nehéz volt és nekem sem volt sokszor időm. Aztán tegnap facebookon értesültem, hogy férjhez ment az állítólag legjobb barátnőm, úgy, hogy sem ő sem má nem mondta nekem. Én álltam ki mellette mindig, ha éhezett adtam neki ételt, a gyerekeinek ruhát, játékot, ha lelki gondja volt vígasztaltam és józan érvekkel láttam el a helyes választás mellett és ezt érdemeltem. Amúgy fehér ruhás, 2 tanú plussz szülők esküvő volt, a 3. lány csak barátnővel mint tanúval..a legjobb barátnője pedig feledésbe merült mint a fene...szerintetek? Bocsi ha kusza az írás de 2 nyugtató van bennem, mert nem tudom lenygodni és csak kattog kattog kattog az agyam...tehát nemcsak jajj berohantam esküvő volt, hanem fehér ruha, szép csokor, koszorúslányok szülők és a kevésbé jó barátnő mint tanú ...én Adrienn pedig dolgoztam és csak azt láttam,h ogy férjhez ment..hát gratulálok basszus, szívből, de ez, ez mi? Normális ez? Mert szerintem nem! Mégha ritkán találkoztunk is, de legalább 1-2 hetente írtunk...másnak ez barátság ha nagy a távolság és tudta jól, hogy hazamegyek ha hív de nem tette és úristen...szóval teljesen kibuktam.Ez már minden csak nem barátság...