Büszkék vagytok arra, hogy magyarok vagytok? Mit gondoltok az orsszág mostani helyzetéről? Szerintetek lehet valaha jobb?

Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok. Ez nem érdem, hanem állapot. Büszke arra vagyok, amit a magam erejéből értem el.

Inkább azt mondanám, hogy szeretem Magyarországot.

A mostani helyzet pocsék. Lehet jobb, de szerintem ehhez össze kéne fogni az embereknek, az meg sajna a magyaroknak nem erőssége. Mindenesetre bízom benne, hogy egyszer megtesszük :)

Büszke saját jónak gondolt cselekedeteimre volnék, ha visszaigazolódott a helyessége. A magyarságomra sokszor egyáltalán nem vagyok büszke, ha honfitársaim külföldön tapasztalt cselekedeteire gondolok.

Az ország egyelőre lefelé megy. Sokaknak nem tetszik ez, de még nem jutottak el annak felismeréséhez, hogy a megosztottság helyett az összefogás, a saját hatalom elérése helyett a társadalom jólétének növelése a fejlődés útja. Ehhez persze tolerancia, sok esetben lemondás, időnként viszont nagy határozottság és az ostobaságnak való ellenállás szükségeltetik.

Előbb utóbb azonban megszületik ez a felismerés, és határozottan növekedni fog az ereje. Majd később.

A válaszom: igen. Büszke vagyok arra, hogy ez a nép - itt és ezidáig - fennmaradt úgy, hogy büszkén (a szóismétlés tudatos) vállalható "hovatartozási alternatívát" tudott adni a századokon át folyamatosan hozzá csatlakozóknak: kunoknak, jászoknak, vallonoknak, cseheknek, sokacoknak, vendeknek, - bárkinek. Büszke vagyok azokra a nagyjainkra, akiket ők adtak nekünk. Azokra is, akiket mi adtunk sok-sok másnak: a reformkori Pesten román nyelvű Bibliát nyomtatókra, a grúz ÁBC-t nyomdai betűkké metsző Misztótfalusi Kiss Miklósra, a Kaukázust "végigrajzoló" Zichy Mihályra..holnapig sorolhatnám, ki kinek adott. Büszke vagyok arra, hogy gyarmatosítani soha nem akartunk, rabszolgát nem tartottunk - sőt: a XIX. század folyamán a havasalföldi rabszolgaság elől menekülőket fogadtunk be (az utódaikra már legkevésbé sem vagyok büszke). Szóval: igen. És ne papoljon senki, hogy nincs jogom rá. Igenis van - és tovább adom ezt a tudatot - természetes gesztusként egyrészt, másrészt meg dacból is, mert tudom: ezt szeretnék sokan kiirtani belőlem. Hát nem fog menni.

Az ország mai állapota? Egy gyarmaté. Volt már így közvetlenül ez előtt is. A világrend azonban nem statikus; ebben a pillanatban nehezen sejthető milyen irányba, de változik majd biztosan. Valahol mégis olyan érzésem van, hogy nem az emlegetett Új Világrend lesz a folyamatok produktuma, hanem egy katartikus ren..gés, amely után elágazó irányok lehetségesek. Hogy ezek közül melyiket választja majd a (túlélő) világ? Én azt már nem érem meg.