Az hátrány lehet, ha az önéletrajzomban túl sok beszélt nyelv szerepel?

Sztem csak azt ird, amiből nyelvvizsgád van, én legalábbis úgy szoktam + egy-kettőt amiből magasabb szinten tudsz, de mindenképpen jelezd, hogy melyikből van nyelvvizsgád..

Esetleg a nyelvtudáshoz írd a nyelvvizsgásakat, a hobbi-részhez/érdeklődéshez a nyelvtanulást, és oda sorold azokat, amikből nincs nyelvvizsgád. Sok helyen csak a nyelvvizsgásakat veszik figyelembe.

Én legalábbis csak azokat tüntetem fel, amiről nyelvvizsgám/ vagy más papírom van.

Szerintem azt írd bele milyen nyelvből milyen tudásod van, nem a nyelvvizsga a lényeg. Mindenképp sorold fel az összeset ez csak jópont lehet. És persze gondolom ha már ez a hobbid akkor olyan munkát keresel amihez kell is nyelvtudás. Pl egy nemzetközi kapcsolatok referens munka kiváló lenne neked. Önkormányzatok hirdetik, vagy a kozigallas.gov.hu-n.

Angolok például az önéletrajzukba még az érettségi jegyeiket is beleírják, akkor is, ha 2eseket kaptak... és akkor is ha már lediplomáztak. :) Szóval csak írj le szépen minden jót magadról.

Attól függ milyen munkára jelentkezel.... sokszor nem jó,ha túl intelligens az ember (pl egy kocsmába) és okoskodó...de ha idegenvezetőnek jelentkezel,akkor ki ne hagyj egyet sem!

Ahány munka, annyi féle életrajz. Mindig azt kell megemlíteni,ami a meló szempontjából fontos lehet.

Ezek a nyelvek pont támogatják egymást: három nővérként a három újlatin leánynyelv az „anyjukkal” (a latinnal), meg a germán ágról a két testvér (a német és az angol). főleg hogy nemcsak az ősi nyelvrokonság okán, de afféle „sógorsági”, szóval külső, aerális hatásként is hatott rájuk (igeidők, szókincs).

Még a protoindoeurópait kéne bevenni a teljes képhez, hogy a „nagyszülő” is ott lehessen, nemzedékileg teljessé téve a „családi tablót”.

Lehet, hogy félig-meddig viccből, de kiadtak „modern” nyelvkönyvet is belőle (gondolom az alkalmazott restituálás részben vitatható, de amúgy a nyelvkönyv nem néz ki kóklerségnek, szóval azért az alapja szerintem rendben lehet tartalmilag).Egyébként meg ilyen modern stílusú nyelvkönyv leckékkel, olvasmányokkal, gyakorlatokkal (persze ilyen őskorból vett helyzetképekkel, szituációkkal):

A pactical guidebook for modern Indo-european explorers

[link]

Van egy komolyabb igényű könyv is, de ez is elég korszerű kiadásúnak néz ki:

A grammar of moder Indo-Eupropean

[link]

Én amúgy nem bántam meg a latint. Valahogy úgy éreztem, hiányzik valahogy mégis, hülyeség volt leráznunk 1844-ben (amivel amúgy végső soron Trianont is magunkra húztuk). Nekem tetszik a latin, összeköt dolgokat, nyelvészetileg is, kulturálisan is. Meg a latin már nincs annyira távol a proto-indoeurópaitól, hogy ahhoz is ne adna egy kis segítséget. Érdekes egyébként, hogy távolról ugyan, de az ókori latin világunkra reflektált a korai iszlám („iszlám reneszánsz”) is (emlékezzünk az Ezeregyéjszaka meséiből a Gólyakalifa meséjének „Mutabor!” varázsszavára — „Át fogok változni!”, de a ókori Kína is tudott rólunk). Ma sokat jelentene egy efféle holisztikus világkép. Meg is próbáltak „restituálni” egy afféle ókori latin híradót mai modern környezetben:

https://www.youtube.com/watch?v=ZCF3FuQTwz0