Ti mit tapasztaltatok, az egyetemeken, főiskolákon mennyire "szokás" az egymás (főleg a gyengébb) szekálása, bántalmazása?

Fizikai bántalmazás? Nem hinném hogy jellemző lenne bárhol.

Mondjuk rivalizálás, konfliktus mindenhol lehet, az elkezdődik amikor az embert először kiviszi az anyja a játszótérre a többi gyerek közé és a sírig tart.

Az ilyen helyzetekre fel kell készülni.

A saját tapasztalatom szerint, olyan cikizések mint általános és középiskolában már nem igen vannak. Nem szólnak be, amiért furán áll az orrod, vagy csúnyák a fogaid, esetleg valami testi hibád/betegséged van. Annyira már felnőttek az emberek, hogy az ilyen dolgokra nem cuppannak rá.

Ami miatt gond van (legalább is nekem ez tűnt fel) az a pénz... A lehető leggusztustalanabb dolog a világon. Engem ettől a hányinger kerülget és őszintén szólva, ha nem lenne eltökélt szándékom, hogy mérnök legyen belőlem egy nap, akkor már rég itt hagytam volna csapot papot, mert a belem fordul ki sokszor néhány csoporttársamtól. Köztársasági ösztöndíjas vagyok, ami havonta kicsit nagyobb bevételt eredményez. Én azért járok egyetemre, hogy tanuljak és ezt nem is leplezem, persze a pénz is jól jön a jövőm megalapozásához. Persze van társasági életem, de első az iskola! Az irigy, pénz éhes köcsög csoporttársaim (már bocsi a kifejezésért) többnyire kibeszélnek a hátam mögött, a képembe jópofiznak, a hátam mögött szövetkeznek, hogy kitúrjanak ebből a pozícióból. Átvágnak, próbálnak manipulálni, már senkinek nem hihetek el semmit. Mindenki azt mondja, hogy nem kéne ezzel törődnöm, de undorom ettől az emberi magatartástól. Nekem is jól jön a pénz, de ezért a pár ezer forintért sosem aláznám meg magamat és sosem szúrnék hátba olyan embereket, akiket szebb napokon akár barátomnak is nevezek... Elfogadom ha valaki utál, de azt nem, ha csak a hátam mögött tud kiosztani, a képembe meg nyalizik. Sokszor azt érzem, hogy én ettől a társaságtól rosszul vagyok, ebbe belebetegszem, iszonyat rossz kedvvel megyek be nap mint nap, de az undoromnál (szerencsére) nagyobb a vágyam arra, hogy mérnök legyek és ez tart életben!

"200 ponttal? 70-nel :D"

mesterképzésen van 70 pontos eset, az nem is rossz. 200 az alapképzésen volt nagyon minimum.

na... egyébként tényleg nem szokás egymás szekálása. itt már mindenki felnőtt annyira.

egy-két kirívó esetre (ld. lövöldözés) ne alapozz, mert több ezren tanulnak a felsőoktatásban, rengeteg intézményben, ami rengetegféle-fajta embert jelent.

nálunk sosincs piszkálódás, az évfolyam 40 fővel indult, most már morzsolódunk, így a 3. félévre, vagyunk kb. 25-en. összemosva másokkal, sokadévesekkel.

a kép is változó, van 30 éves és velem egyidős (20) szaktársam; mindenki tiszteletben tartja a másikat stb.

még jó, hogy nincs fizikai fenyegetés - de még verbális sincs, mert minek? egyszer neked kell jegyzet sürgősen, egyszer a másiknak - így mindig segítünk egymásnak, ha tudunk.

akkor fognak kikezdeni, ha valami mizantróp és/vagy köcsögösködő alak vagy. nálunk is akad egy-két fennhéjázó, de ugyan már... mindenki tudja, hogy ha a csoport bukik, ő is bukik, hiába fennhéjázik. egyébként pl. tanulás terén senki sem felsőbbrendű, mindenki halandó, és ezt mindenki jól tudja.

szóval ne parázz.

ez nem taknyos kölykök gyülekezete.

intrikák meg mindig vannak, de nem úgy instant: ahhoz ki kell alakítanod egy haveri-baráti-mittoménmilyen kört. simán a folyosón nem csap agyon senki, sőt.