Nem akarok más országban élni és dolgozni, csakis itthon. Akkor nekem befellegzett?

Kedves Digo!

Rendkívül szimpatikus minden válaszod, mindegyikkel egyet is értek. Az utolsóhoz azonban szeretnék hozzáfűzni valamit. Az alkalmazott, itthon, valóban iszonyúan kiszolgáltatott. A munkáltató élet-halál ura. Más országokban valóban elképzelhetetlen ez a basáskodás. Vajon miért?

Olaszországot mélységében ismerem, hadd hozzak onnan példát. Van erős érdekvédelem, van munkavállalói szervezettség - és vaskapocsként működik a szolidaritás az egyes emberek közt. Azok a jogok, amelyeket a munkavállalók nemcsak elértek, gyakorolnak is, kemény, tömeges fellépések, látványos akciók (éhségsztrájkok, munkahely-foglalások, rendőrséggel való összecsapások) eredményei. Ha ott egy dolgozót (akár egy FIAT-nagyságrendű gyárban) méltánytalanság ér, pillanatok alatt felsorakoznak mellette a munkatársak: sztrájkolnak, követelnek, nyomást gyakorolnak. Nem egyszer leáll az üzem: sztrájkőrség biztosítja, hogy a tulajdonos ne léptethessen be hirtelenjében felfogadott sztrájktörőket. Ha harc, hát legyen harc! - mondják egy emberként - és kitartanak.

Nálunk nincs öntudat, nincs szolidaritás, nincs közösségi érzés. Senki nem mer kiállni senkiért. Ennek, persze, történelmi gyökerei vannak, de amíg nem lesz változás, az atomizált, egymás ellen fordított magyar munkavállaló-tömegek nyomorú rabszolgák maradnak. Ez a cél. Először tehát vissza kéne építeni a szolidaritásra, összetartásra való képességet - aztán nekilátni a szervezésnek. Alapot létrehozni a sztrájkolók kieső jövedelme pótlására, hisz a magyarnak semmi tartaléka..Itt kéne kezdeni, - csakhogy: mondani könnyű. Az uralkodó multik érdeke ellentétes. Ők a politikai befolyásukat azért vetik latba, hogy a magyar munkaerő továbbra sem munka-, hanem vetélytársat lásson a másikában :(((((, és így a "status quo" fennmaradjon.

ma 11:35

Jól leírtad a lényeget, "senki sem áll ki senkiért", még saját magáért sem. A többség elfogadja hogy ez van, örül hogy van munkája, még ha ott azokat a juttatásokat sem kapja meg ami törvényileg járna neki, és csak a sopánkodás marad, de azt átgondolni hogy ha odaállunk egymás mellé egységesen-és nem csak munkahely, hanem ország szintjén- az már nem működik.

Köszönhető ez egyébként a multiknak is, akiik viszont nagyon hatékonyan tudják félelemben tartani a munkavállalót, és itt én a multik vezetőinek egyéni felelősségét is látom. Általánosan elterjedt a "húzzunk le annyi bőrt amennyit engednek a birkák" szemlélet. És mi bizony önként, kussolva, és lehajtott fejjel egyezünk bele a munkáltató újabb és újabb jogtiprásaiba.

Akinek ez nem tetszik, és belefáradt a szálhalomharcba azok nagy része bizony külföldön köt ki.

Én multinál dolgozom, és tudom hogy nem mindegyik 100% tökéletes, de amit én tapasztaltam: Amikor kisgyerekes anyukaként állást kerestem, két választásom volt: Magyar cégnél húzták a szájukat a gyerek szóra, mintha azt mondtam volna, hogy fertőző bőrbetegségem van. Közölték hogy menniy lenne a munkabér amire bejelentenek, mennyi ami zsebbe megy, és hogy rendszeres a túlóra, amit persze nem fizetnek. Na és volt a multi, aholy csak annyit kérdeztek, hogy zárásokkor meg tudom-e oldani a gyerekfelügyeletet, közölték mennyi amunabér (versenyképes), full bejelentve, nincs számla meg egyéb sumákolás. Túlóra van persze, de előre tervezhető (akár most megmondom, hogy idén mely napokon kell tovább bentmaradni) és vagy lecsúsztatom, vagy kifizetik. Majdnem leestem a székről a döbbenettől, amikor egyszer odajött a főnököm, hogy amikor ő bejött én már itt voltam, neki mér lejárt a maximális 12,5 óra, vagyis akkor nekem is. Húzzak haza, holnap folytatom.

Fiatal nőket nem diszkriminálnak, egy csomó kolléganő elment szülni, mert ide vissza lehet jönni, van a korábbi poszthoz hasonló színvonalú munka. Van aki innen már kétszer ment szülni.

Ha most kapok egy telefonhívást, hogy a gyerek hányt, akkor felállok és megyek érte, a főnökömnek elég odaszólni. Ha kell, viszem a laptopot és vagy megcsinálom otthonról, vagy valaki beugrik. Persze mi sem élünk vissza a helyzettel, de minden megoldható. És persze itt is vannak hülyeségek, de azért általánosságban normális a munkahely.