Milyen érzék kell ha valaki költészettel akar foglalkozni?

Hát ritmusérzék mindenképpen. Megtanulni verset írni igazándiból nem lehet. Mert akárhogy is bemagolja valaki, hogy na akkor ez a jambikus, ez trochaikus ez meg ionicus a minore, és megpróbál ezek szabályai szerint írni egy verset, attól még az nem lesz jó. Erre születni kell.

A szabályok ismerete szükséges, de nem elegendő feltétel. Hiszen mit sem ér, ha nem történik meg benned a csoda, mikor a kusza gondolatok egy villámcsapásra rendeződnek a felyedben sorokká, képekké, és végül állnak össze egy tökéletes egésszé, amit versnek hívnak.

Elsősorban ambicitás. Most az, hogy milyen a ritmus érzéked, mennyire vagy tisztában a szabályszerűségekkel, szerintem ezek kis gyakorlással akár már rutinszerűen is mennek. Én saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy nekem elég volt annyi, hogy egy általános iskolás osztálytársam írt verseket, és azt versenyre küldte. Közben magyarórán a tanár felolvasta. Én meg gondoltam magamban, hogy ez nekem is megy, így elkezdtem én is először kicsit esetlenül, majd egyre rutinosabban verseket írni. Középsuliban már versenyeket is nyertem. De a lényegre térve, engem elsősorban a versenyszellem hozott közelebb a költészethez.