Középiskola utolsó évében ezek az érzések mennyire vannak "rendben"?

Nyelvi középiskolába járok és ez az utolsó (az 5.) évem. Az utóbbi időben elkezdtem mozdulni a céljaim felé, sokat olvastam stb. Olyan érzések törtek elő belőlem, mint utoljára 9.-es koromban, az, hogy egyszerűen unom az iskolát, mehetnékem van, vegetálásnak érzem a folyosón álldogálásokat és tenni szeretnék végre valamit. Egyik barátommal folyamatosan azon rágódunk, hogy nem igaz már, hogy hogy lehet ennyi időt elpazarolni olyan órákra, mint rajz, tesi vagy a szakmai tárgyak (amik 1 kalap sz@rt sem érnek, semmi újat nem tanulunk rajtuk és a tanárok is csak elvannak, mint a befőtt). Ez a 4 (nemsokára 5) év viszonylag eseménytelenül telt el, megismertem néhány embert sulin kívül, mindig volt 1 lány akiért odavoltam, de semmi olyasmi nem történt ami annyira befolyásolta volna az életem alakulását.. és ez az utolsó 1 év is egy örökkévalóságnak tűnik. Akármi fog történni ez után, egy valóságos megváltásnak érzem a "szabadulás" közeledtét.

Azért raktam idézőjelbe a "rendben"-t, mert mindenkinél más és más a helyzet, de inkább csak arra lennék kíváncsi, hogy ezek vajon építő vagy romboló jellegű érzések? Vagy semleges..