Anyukám folyton azt akarja, hogy a barátommal közös programjainkban ő is részt vehessen. Miért és hogyan állítsam le úgy, hogy ne legyen sértődés belőle?

Ezt hányszor akarod még kiírni??

Ha meg enynire töketlen vagy, hogy nem bírsz anyádnak annyit mondani, nem viszed el a randijaidra és a basrátoddala akarsz kettesben lenni, akkor meg is érdemled.

Anyád nem akarja elvágni azt a bizonyos köldökzsinórt.

Sajnos, sok anyuka, ha elvált vagy megözvegyült, megpróbálja magához láncolni a gyerekét, függetlenül attól, hogy fiú vagy lány. Önzők tudnak lenni, bizonyos mértékig, hiába szeretjük őket, sajnos, van ilyen is.

Kedvesen és határozottan kéne vele közölni, hogy már nem vagy kislány, párkapcsolatod van és szeretnétek a partnereddel kettesben lenni. Oké, ha néha veletek tart, de mindig? Vagy neki is a nyomában volt mindig az édesanyja, mikor édesapáddal járt?

Nem könnyű, sajnos az én anyám is kicsit ilyen, nem szeret egyedül lenni, ő is szokott ezért nyafogni. Na, de hogy elváltak, és hogy nincs új hapsi az életükben, az bizony nem a /felnőtt / gyerekük hibája!

Ajánlom elolvasásra a Rettenetes szülők / Hétköznapi pszichológia-sorozat / vagy a Mérgező szülők c. könyveket. Vannak benne jó tanácsok.

Egy egyedülálló anya számára különösen kényes téma ez, főleg hogyha egyszem gyermekéről, vagy a legutolsóról van szó. Fél a magánytól. Amikor tudja, hogy ti kettesben vagytok, és ő kimarad, akkor ezerszeresen rátör a magány, és a jövőtől való félelem.

Szóval nagyon körültekintően ugyanakkor határozottan és következetesen kell kezelni a problémát. Fontos, hogy ne sértődjön meg, mert így készülnek a rossz anyósok (vagy az agglegények/vénlányok).

Érdemes úgy beszélni vele, hogy mellőzöd az ő minősítgetését, egyszerűen, csak a saját érzésedről beszélj. Akkor is, amikor fúrja a kapcsolatot, megjegyzéseket tesz. Pl. Sajnálom hogy te ezt nem tudod elfogadni, de én ilyennek szeretem.

Esetleg annak is hatásosnak kellene lennie, hogy ha azzal állsz elő, hogy:

Tudod, anyu, már húsz éves vagyok, felnőttem, és szerelmes lettem. Nagyon ritkán van lehetőségünk arra, hogy találkozzam a kedvesemmel, és ezért mindkettőnknek nagyon szükségünk van arra, hogy ilyenkor kettesben lehessünk. Légyszíves értsd ezt meg, és engedd meg, hogy mindketten, olyanok lehessünk, amilyenek vagyunk, mert nem szeretünk alakoskodni.

Ha ajánlgat neked más normálisabbakat: Én boldog vagyok a párommal, nincs szükségem másikra.

Valószínűleg akárki lenne a párod, senki se lenne elég jó.

Szóval fontos, hogy amikor sérti az intim szférádat, akkor tudatosan de higgadt ÉN-üzenetekkel állítsd le, mert különben csak birkózás lesz, és akkor valaki mindig veszít.