Valaki a csillogásból lecsúszik, vagy meg se tapasztalja azt. Melyik a jobb?

Hááát nem tudom...én olyan példa vagyok aki szegénységbe nőtt fel...aztán pénzes pasihoz mentem..jóvilág,csavargás,vásárlás...aztán csődbe ment vállalkozás...aztán kajára is alig van pénz...

nehéz nagyon..

az els verziód biztos,hogy depis lesz,de lehet meglátja a szépet és kilábal...

a második verzió meg erősebb az életben,és más az értékrendje..

nem lehet dönteni,mert az aranyközépút a jó...

élni,élvezni az életet,látni a világot...és látni az értékeket,meg az apró pillanatokat...

Láttad a Tőzsdecápákat? Abban mondja a film végén Michael Douglas Charlie Sheen-nek, hogy ha gazdag voltál és mindent elvesztve szegény leszel, az sokkal rosszabb, mintha mindig szegény lettél volna. És bár ez egy film, de maximálisan igaza van!

Ha mindig szegény vagy, az lesz a természetes állapotod, míg exgazdagként mindig ott fog az emlékeidben élni a múltad. És bár az idő sokat enyhít rajta az évek múlásával, de mindig fáj majd neked, amíg csak élsz.

Második.

Én elég lepukkant vacak kis lakásban élek, alkesz apámmal, pároméknak szép, nagy házuk van, kellemes a légkör, gyűlölök haza menni. (teljes legyen a kép: otthon kinti wc, lavórban fürdés, télen hideg, mert Őfelsége nem akar elköltözni én meg nem tudok, mert nincs pénzem, munkát nem kapok, anno átvert és eltapsikolta több, mint fél millám... örökség volt és az árvaságimból kellett kihúznom a sza*rból, ha elitta az összes pénzét...)

Szóval így rosszabb, amíg nem éltem normális életet, elvoltam a lepukkanttal, mert apám is belém verte, hogy nekem sose lesz jobb, de most jár tudom, hogy lehetne, de, ááá...

Ha az elsőt megtapasztalja akkor van cél ahova vissza mehet.

Miért ne érhetné el újból?

Természetesen csak akkor ha hiányzik neki.

az ember akkor lesz igazán alázatos, és tanulja meg az életet, ha már mindkettőt megtapasztalta. nekem a kispolgári lét egy pejoratív szókapcsolat.

sosem voltam kispolgár, de nem is éltem luxusban. bár ez is nézőpont kérdése.

nem hajszolom a milliókat, csak olyan életet szeretnék, ahol nem okoz gondot egy nyaralás, drágább autó, normális életszínvonal.

mindig is sajnáltam a szegénysorsú prolikat, akik álmodoznak a ferrariról, gyémántgyűrűről, luxusvilláról. közben pedig elfelejtik a saját életükből kihozni a maximumot.

mindig a középút a legjobb, de úgy, hogy ismered a gazdagok világát és a szegényekét is, hogy meg tudd becsülni amid van.