Szerintetek hol van a határ a nagyképűség és az önbizalom között? Miért baj az, ha valaki tisztában van a saját, sokakat felülmúló képességeivel, értékeivel?

Az nem baj, ha ezzel tisztában van, a baj akkor kezdődik, hogyha ezáltal lenézi, és degradálja a másikat. Akkor vagy igazán jobb a másiknál, ha nem hencegsz vele, hogy jobb vagy, és segítesz a másiknak, hogy ő is jobbá váljon.

Ha tisztában van vele, hogy mit tud, és arra büszke, és mások is így látják, hogy büszke lehet arra, amit csinál, akkor nincs vele gond. De ha már túlontúl sztárolja magát az illető a semmire, fikáz mindenkit, és csak önmagát isteníti, akkor az nagyképűség.

Igen, amikor már különbnek tartod magad az átlagnál, és ennek nem is restellsz hangot adni, vagy más módon a világ tudomására hozni, érzékeltetni, hogy többnek érzed magad, az már nagyképűség. Átlépi az egészséges (a hangsúly az egészségesen van) önbizalom határát. Tarthatod magad bizonyos dolgokban jobbnak másoknál, pláne ha van is rá alapod, de ahhoz te senki vagy, hogy kijelentsd magadról, hogy sokaknál értékesebb ember vagy. Persze a pszichopata tömeggyilkosoknál biztosan értékesebb vagy, vagy pedofiloknál, de a hétköznapi emberekkel szemben ilyet állítani magadról már nem csak hogy súrolja a nagyképűség határát, hanem át is lépte. Most azért írtam E/2. személyben és nem E/3-ban, mert így azért egyszerűbb volt. Meg feltételezem, hogy magad miatt tetted fel a kérdést, nem a szomszéd Náncsi néni miatt:)