Ti mit tennétek ilyen esetben? Szerintetek az alábbi az jó ötlet? Nem igazán érzem magam jól a családomban.

Ez év májusában anyámmal otthagytuk a kertes házat (amire járnak a behajtók), albérletbe költöztünk. Minden jól is ment, úgy tűnt állást is találtam, amiből később tudnám fizetni az albérletem. De az állásnak vége lett hamar, mert a főnök fiának kellet a hely, a főbérlő horror összegű villanyszámlát szabott ki (többször átvert embereket vele, semmi nem tudott annyit fogyasztani, a villanyórának a kulcsát nem adta oda), ezért menni kellet. Apám azt mondta, hogy lakjak nála. Hozzáköltöztem, de rosszul tettem.

A lelki terror majdnem mindennapos. Mostohaanyám nem túl mentálisan egészséges, az öcsémmel állandóan ordítozik (gyereket is csak azért akart, hogy "ne haljanak ki a fehérek"), néha veri is ököllel (!). A többi gyereknevelési megoldása is eléggé kérdéses, hogy mennyire legális és hatékony. Egyszer úgy altatta el kiskorában, hogy az beleillet volna a Monthy Phyton repülő cirkuszába, annyira abszurd volt a trágárságok ordítása és az altatózene egybehangzása. A nevelési módszereit a régimódiságra fogja, ha valaki jobbat mutat fel, akkor jön az amcsizás, és a jó ideig nem találkozás. Korábban betegesen féltékenykedett, még a nővéremre is (apámnak csak mostohalánya volt, de akkor is). Én is szenvedtem anno miatta, mert képtelen továbblátni a módszerein, kb. ugyanazokat a hibákat követi el, csak most tud ütni is (kevésszer ugyan, de éppen elég ahhoz, hogy félelemben tartsa és még sajnálja is, hogy többször nem tud). Volt pszichiátrián is, miután a gyógyszerek miatt elhízott, otthagyta. Apám meg teszi alá a lovat, egyetért vele.

Más téren is sokat kapok: szinte állandóan magányos vagyok a történések miatt (meg hogy a barátaimmal alig tudok együtt lenni, Budapestre járok főiskolára, a környékemen meg nagyon primitívek az emberek), nagy nyomás alatt állok hogy jó diploma kell de keresztbe szalmát se tesznek érte (anyám kivételével, ő még az anyagi gondjai ellenére is próbál ott segíteni ahol tud), öcsém korai alvása (és a terror miatt) alig tudok gitározni, maradjak a faluban ahol majd nem tudok elhelyezkedni.

Arra gondoltam, hogy leadok az igényeimből jövő félévben, és akár közös szobát is bevállalok egy kollégiumban, éhezve is. Diákhitelből kifutja a bérleti díj, programozóként meg tudok dolgozni (rosszabb esetben meki, raktár, stb.), így akkor is kibírom ha apámtól nem kapom vissza a havi 20000-et (nagyapám 10000-jétől már elbúcsúztam). Néha hazalátogatnék, de már anyámnál tartózkodnék inkább (értéktárgyak nélkül, mindkét gépet viszem, hifit rábízom valakire). Ha nem mekibe megyek másodállásra, akkor tudok kivenni albérletet, sokkal jobb munkahelyet kapnék a nyárra. A rosszabbik esetre nem gondoltam, erre kérnék másoktól segítséget.

A terrorral kapcsolatban: Igen, engem nem vertek, de sajnos így is eléggé belebetegszem. Talán még a középiskolai bántalmazásaim sem voltak ennyire traumatikusak, de apám mindenáron a szakközépben akart tartani, mert ott röhögve voltam jó tanuló (egy ideig, később az órán nem tudtam odafigyelni a többiektől), meg műszerész lettem volna szerinte. Mihelyt megtudta, hogy szakmát nem ad (az nem érdekelte, hogy már nem javítanak elektronikai berendezéseket), átmehettem a másik osztályba.

21/F