Le tudná nekem írni valaki Romhányi józsef Bömbi című könyvébő azt a verset, ami valahogy úgy kezdődik hogy : az állatkert rácsos kapujára ki lett rakva a tábla, hogy zárva, a pereces lépett ki rajta utoljára?

Rég volt már – 5 éve. Nem tudom, aktuális-e még a kérdés, de leírom a választ, mert a könyvet nagyon szeretem. Csak hát: az egész EGY nagy vers! A felét kívülről fújom – főleg az elejét. Egyébként meg is jelent újra!

Tehát:

Az állatkert rácsos kapujára

Kitették az esti táblát: Zárva.

A pereces utolsónak ment ki,

Nem maradt a ketrecek közt senki.

Az oroszlán fenn, a sziklatömbről

Búcsúzóul egy jó nagyot bömböl.

Kicsinyének ez, úgy látszik, tetszik

Nagyot bődül, mielőtt lefekszik.

Büszkén néz az állatok királya,

Leó papa jó torkú fiára,

Lia mama is örömmel hallja,

Milyet zendül Bömbi fiuk hangja,

Azt hiszik, a jókedv harsog torkán,

Pedig Bömbi háborog mogorván,

Szívében a harag szinte tombol,

Ha arra a kisfiúra gondol.

Kire, kire? Mikire, ki másra!

Arra a kis hetyke óvodásra,

Aki ott az állatóvodánál,

Mindig ilyen gúnydalokat kántál:

Az oroszlán csacska macska,

Csak egy kicsit nagyobbacska,

Egérfaló, tejfelnyaló,

Nyakincádra masni való,

Cicc ide, picuri,

Cirmos cicuri, nyaú!

Hát, ennyi!

:-))