Miért mondanak az angol fiatalokról ennyi negatívumot? Valakinek vannak tapasztalatai?

Van.

Egy évet jártam iskolába ott 10-11 éves koromban.

Ez persze nem most volt, de általános jelenség, hogy elég vadak, és nagyon nem nevelik őket a szüleik. Nem ritka látvány, hogy két gyerek botokkal egymást csépeli, közben a szüleik rájuk sem nézve, nyugodtan beszélgetnek. Szintén gyakori, hogy 18 éves fiatalok tologatják a saját gyerekeiket már...

Az iskolákban programokat kell szervezni a "bullying", azaz kisebbek terrorizálása ellen, gyakori a bandázás is. Részben ezért kötelező az iskolai egyenruha, mert abból azonnal látszik, "hova valósi" a gyerek, aki iskolaidő után tesz rossz fát a tűzre, pl. hazafelé menet.

Általánosan bevett módszer a "bent tartás", rovátkáznak tanóra alatt, és ha túl sok gyűlt össze óra végére, akkor a szünetben 5-10-15 percet ott kell maradni (hosszabb szünetek vannak).

Az az igazság, hogy az angol fiatalok többsége eléggé szabadjára van engedve. Mondanak az itthoniakra is mindenféle rosszat, de ott aztán tényleg eléggé elengedik magukat a tizenévesek. Lehet mondani, hogy a mai fiatalság így meg úgy, de hát kik nevelik őket? Nem a szülők? Akkor jön az, hogy a szülők a rosszak, lusták, nemtörődömök. De ez sem ilyen egyszerű. Amióta gyerekem van, magam is tapasztalom, hogy elég nagy nyomás nehezedik az emberre, főként a többi szülő felől. Ha nem úgy neveled a gyerekedet, ahogy az társadalmilag elvárt, akkor megbélyegeznek, ezt pedig senki sem szereti. Nem arra kell gondolni, hogy piti hülyeségek miatt ujjal mutogatnak az emberre, de már az is elég frusztráló, ha valamibe vadidegenek beleszólnak, megkérdőjelezik a nevelési elveidet. Gondolok például olyanra, és ez saját példa lesz, hogy elmentem az ötéves fiammal bevásárolni. A bevásárlókocsi ülés részébe már nem fér be, meg amúgy is rá van írva, hogy max. 15 kilós gyereket lehet beletenni, na annál ő már nehezebb. A gyerek meglátta, hogy más gyerekek benne állnak a bevásárlókocsiban, ott, ahova amúgy az árukat rakodják az emberek, na ná, hogy ő is be akart mászni. Én ezt nem engedtem neki, és amúgy azt se szeretem, ha mások csinálják ezt, azon egyszerű okból kifolyólag, mert a gyerek cipőjének sem steril a talpa, ő is ugyanúgy jár benne az utcán, azzal a cipővel beleáll a kocsiba, én meg oda pakolom utána az élelmiszereket. Oké, hogy a legtöbb be van csomagolva, de például ahol a kenyeret szoktam venni, ott olyan nyamvadt kicsi zacskó van, hogy nem fér bele teljesen, valamelyik vége kilóg. Hát köszi szépen. Na, egy szó mint száz, én a gyerekkel lazán lerendeztem volna, hogy nem állhat oda bele, ezért meg azért, mire egyszerre hárman kezdtek el oltogatni, hogy hát szegény kisfiú, ugyan már, engedjem meg neki, hogy bemásszon, miért vagyok én ilyen szívtelen.

Na, ez csak egy apró dolog volt, de sajnos sokszor tapasztalom ugyanezt. De akár azt is hozhattam volna példának, hogy én nem engedem, hogy a gyerek egyen-igyon a boltban olyat, amit még nem fizettünk ki, és én sem teszem. Nem szólok be annak, aki másként csinálja, ellenben nekem már többször megjegyezték IDEGENEK, hogy miért nem adok a gyereknek, ha egyszer éhes. (Megjegyzem: a frászt éhes, csak meglátta, megkívánta.)

Na, kicsit úgy tűnhet, hogy elkanyarodtam, de igazából csak azt akartam illusztrálni, hogy a szülőknek sem könnyű sok esetben megnevelni a gyereket, főként, ha a külvilágtól olyan visszajelzéseket kap, hogy az ő nevelési elvei túl szigorúak, elavultak, régimódiak, feleslegesen merevek.

Angliára visszakanyarodva: nekem nagyon úgy tűnik, hogy ott még ennél is lazább elvek vannak jelenleg divatban (mondjuk ennek is van egy lehetséges magyarázata szerintem, erre még majd kitérek), és hiába, hogy esetleg a szülő felismeri, hogy ezt nem így kéne, nem jó irányba megy a dolog, de ha fegyelmezné a gyerekét, akkor csak bíráló, elítélő tekintetekkel találkozna. Ezért inkább úgy tesz, ahogy a környezetében mindenki más is, és hagyja magát meggyőzni arról, hogy végül is helyesen jár el, főleg azok után, hogy megtapasztalja, rövid távon neki is kényelmesebb, ha kevesebbet fegyelmezi a gyereket, amúgy is mindenki más is így áll hozzá, emiatt nem kap megrovó pillantásokat, neki meg nem kell magát azzal strapálnia, hogy állandóan rászól.

Ezek után már eléggé érthető, ha kamasz korukban, amikor már nem szorulnak állandó szülői felügyeletre, hajlamosak sokkal jobban elengedni magukat, mint ahogy mi azt megszoktuk. Ebből következik, hogy sok fiatal eléggé minősíthetetlenül tud viselkedni, vagy ott van az is, hogy Angliában elég nagy probléma, hogy nagyon sok kamasz lány szül gyereket. Teszik ezt annál is inkább, mert nem nagyon kell azon aggódniuk, hogy mi lesz velük később: az a támogatás, amit kapnak, a minimálisabb szükségletekre éppen elég, és a jótékonysági szervezeteknek köszönhetően szinte semmit nem kell a gyerekeiknek venniük, mert nagyon sokmindent megkapnak onnan ingyen (pelenkát, ruhát, tápszert például).

Visszatérve arra, hogy miért is nevelik ilyen lazán az angol szülők a gyerekeiket általánosságban véve: valaha ez az ország pont nem erről volt híres. Egykor igencsak megkövetelték a gyerekektől a felnőttek iránti tiszteletet, a jó magaviseletet, bár való igaz, hogy ez mai szemmel nézve meglehetősen rideg nevelési módszer volt, de nem is voltak renitensek a gyerekek. Nem csak a legjómódúbb családokban, de még a magukat lejjebb sorolók között is a legtöbb gyereknek volt valamiféle nevelőnője, dadája, akinek az volt a szakmája, szaktudása, hogy a gyerekeket rendre szoktassa. Szokás mondani, hogy a szülőnek tudni kell megnevelni a gyerekét. Persze, tudni kell, de logikus az az érvelés is, hogy azért ő ezt voltaképpen sosem tanulta, márpedig ennek is van egy módszertana, a nevelőnő pedig épp ehhez ért. Aztán ott van még az is, hogy régen nagyon sok gyerek 11 éves korától bentlakásos iskolába járt, ahol szintén megkövetelték a fegyelmet.

Na szóval, én el tudom képzelni, hogy a mostani fiatalok szülei, sőt, már az ő szüleik is valahol ezt a rideg nevelést akarták tudat alatt kompenzálni azzal, hogy ennyire szabadjára engedik a gyerekeiket, ennyire keveset követelnek meg tőlük. Csak valahogy ez mégsem úgy sikerül, ahogy kéne, nem azt a figyelmet adják meg a gyerekeiknek, amit ők nem kaptak meg, mert erre nem sok mintával rendelkeznek, hanem egyszerűen a követelésekből adnak alább.

Igaz nem közvetlen tapasztalat, tesóm babysitterként dolgozik Londonban. Van egy 10 éves kislány és egy 12 éves kisfiú. A szüleik mindent megvesznek neki, iPad-től kezdve minden játékon át, sőt még állatokat is vesznek nekik aztán 2 hét múlva már nem is gondoskodnak róluk. Az anyuka egy hónapban több hétvégén is elmegy a barátnőivel pihenni, az apuka hétköznap is részeg. A gyerekekkel szinte már semmit nem lehet csinálni, egész nap az iPaden lógnak. Néha este 9-kor még ordibálva ugrálnak a nappali közepén és a szüleik mintha ott sem lennének.

Egy szó mint száz, a legtöbb britt szülőről elmondható, hogy nem foglalkoznak eleget a gyerekekükkel, már kisgyerek korukban sem. Aztán mire kamaszok lesznek és megcsinálták a balhét, már késő lesz ezen változtatni.

Egyébként nézd meg a "Világ legszigorúbb szülői" című sorozatot a spektrumon vagy a neten, csak angol tinédzserek vannak benne :D