Optimizmus - hogy lehet, hogy még egy ilyen világban is (vagy pont ebben) ennyire elterjedt az optimizmus?
Bevallom, kissé zavar, hogy manapság minden embert egyformán idiótának látok, és ezt még tetézik a közhelyeikkel, hogy ez az én hibám, a látásmódomon kell változtatni, stb.
Mert mondjuk pár éve még nem volt mindenki ennyire egyforma meg önámító. Kezdem úgy látni, hogy az emberiség nagy része alapvetően annyira gyenge és érdektelen, hogy semmit sem akar tenni a saját jövőjéért, csak mindössze tagadni tudja a valóságot. Főképp egy gazdasági és szellemi válság idején. Ezt a kultúra hiánya okozza? Vagy pont a sokszínűség?
Nem értem, egy optimista miért mondja, hogy ő menyire pozitív, miközben csak reménykedik, hogy majd valami jobb lesz, vallásos lesz, újabb ígérgető pártra szavaz, másokba belerúg, ha az nem talál munkát, de amikor meg ő kerül oda, akkor kifogásokat keres, neki miért nem megy, és semmit sem akar tenni a változásért, önmagának és másoknak hazudik, stb.
Miért jó ezt a bohóc életet élni?
Miért hiszik azt emberek, hogy ők mindenre képesek, és akik ezt nem hiszik, azok rosszabbak náluk?
Szerintem pont az lenne a jó döntés, hogy egy krízishelyzetben legalább elismerjük a helyzetet, és valamit tenni kezdünk ellene. Meg nem ártana mondjuk néhány önhitt embernek kipróbálni azt, hogy másoknak milyen a hétköznapi életük. (mondjuk aki szerint 47ezerből meg lehet élni, mutassa be 1 éven át)
Sajnálom, hogy politikát is keverek bele, de ez is szerves része, hisz erősen meghatározza az életünk. Tudom, sok optimsita szerint nem, mert havi 47 ezerből lehet vállalkozást indítani...
válasza:Én pont ellentétesen látom a dolgokat. A pesszimista ember az akinek nincs ereje, kitartása változtatni az életén. Ezért inkább abban a hitben él, hogy bármit tenne úgysem lenne jobb.
Én optimista ember vagyok, nem tartom rosszabb embernek azt aki nem az, de a siránkozást, rinyálást nagyon nem szeretem. Az önsajnálatba süllyedő, pesszimista emberek soha nem vitték előre a világot.
A 47 ezres dologhoz pedig nem tudom mi köze van az optimizmusnak. Az tájékozatlanság. Ne keverjük össze a kettőt.
válasza: válasza: válasza:A borúlátással csak a saját életedet keseríted meg. Megyek az utcán, és csupa morcos képű, életunt ember jön velem szemben, akiknek csak a kis fekete viharfelhő hiányzik a fejük fölül, ami a rajzfilmekben lenni szokott. Jajveszékelnek, ha be kell fizetni a számlákat, jajveszékelnek fizetéskor a közértben, jajveszékelnek, ha hideg van, jajveszékelnek, ha meleg van. Jajveszékelnek, ha kapcsolatban vannak, és akkor is, ha nincsenek. Bármi a szitu, mindig csak jajveszékelnek és siránkoznak.
Pedig egy személetváltással minden megoldódna. Én örülök, ha süt a nap, mert jó a veteménynek. Örülök, ha esik az eső, mert az is jó a veteménynek. Örülök annak is, ha nem esik az eső, mert az eső csak mértékkel jó a veteménynek. Örülök fizetéskor a boltban, hogy tudtam venni mindenféle fontos dolgot. Örülök, ha dolgozom, mert van munkám, és örülök, ha nem dolgozom, mert van szabadidőm. Bármi a szitu, minden körülmények között az adott helyzet jó oldalát nézem, és ezért mindig boldog és kiegyensúlyozott vagyok.
Az optimizmus nem önhitegetés, csodálkoztam is a kérdéseden. Nem is abból áll, hogy fűben-fában megbízunk és reméljük, hogy majd csak jobb lesz. Ilyesmiről szó sincs. A lényeg az, hogy minden helyzetnek a pozitív oldalát lásd meg, ne pedig a negatívat.
Műszaki hiba miatt nem jár a villamos. Oltári, végre bringázhatok! :D
válasza: válasza: válasza:1.:
Nálam az optimizmus nagyon is összefügg a tájékozatlansággal. Attól, hogy valaki nem "rinyál", még nem jelenti azt, hogy automatikusan tesz is a jövőjéért, hisz elég elhitetni magunkkal, hogy majdminden jó lesz.
De eddig 1 olyan emberrel nem találkoztam, aki optimsitának vallja magát, és került már igazán nehéz helyzetbe az életben, vagy összetett világképe lenne és bonyolult személyisége.
Ez most burkolt szidalmazásnak hangzik ,de tényleg így van.
És természetesen gondolom nem értetted úgy, hogy minden pesszimista tétlen és hitetlen a jövőt illetően.
"Engem is akkor idegesítettek az optimista emberek, amikor rosszul mentek a dolgaim. Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa"
Szerintem már a nyitást értelmetlenül kezdted, ráadásul még önellentmondásos is. Így a többit inkább nem olvasom el.
"A borúlátással csak a saját életedet keseríted meg."
Azért én sem teszek egyenlőségjelet az optimizmus meg az idiotizmus közé, ez a borúlátásos összemosás eleve téves elképzelés.
"Pedig egy személetváltással minden megoldódna. "
Innen nem is olvasom tovább. :)
"Mindig is úgy gondoltam, hogy az optimizmus egy olyan ember menedéke, aki valaha nagyra vágyott, aztán rájött, hogy sosem érheti el."
Ezzel részben egyetértek, gyakorlatilag ugyanarra épít az optimizmus is mint a vallások: reménykedésre. Ez természetesen nem feltétlenül minden embernél igaz, amíg puszta motivációhiány a helyzet megoldása. De aki tényleg elhiszi, hogy az éeltben bármire képesek vagyunk, csak vigyorogni kell, az nem lehet ép eszű ember, eddig ahány optimistát megismertem, valójában csak saját kudarcukat tagadó embereknek láttam őket. Ezért egy életen át tartó görcsben és hazugságban élnek. És a "vicces" része, hogy hiába hazudnak maguknak, a tudatalattijuk úgyis megkeseríti az életüket. Gyakorlatilag ebből látszik, hogy az optimizmus általában csak egy közhelyes vagy köznyelvi motiváció, ami nem valós eszköz a világ megértésére, vagy problémák megoldására.
"Utolsó, félreértesz. Szándékosan írtam ilyen apró-cseprő példákat, azt szemléltetendő, hogy az optimista ember a legkisebb dolgoknak is tud örülni. Amit más észre sem vesz, az az optimistának örömet szerez."
Ez sem igaz, ráadásul ha csak a motivációt nézzük, akkor eléggé morbid lehet, amikor szüleid halálos ágya felett vigyorogsz, hogy de szépen süt a nap, lehet biciklizni...
"Igazából bennem ez így fogalmazódik meg: sok alkalommal egy kicsi, vagy ritkán egy nagy."
Részben ez is igaz, de a kettő nem zárja ki egymást. Meg hozzá kell számítani, mi részben ebben is közrejátszik, hogy az ember megszokja a dolgokat. De szerintem a legnyomósabb ok még mindig csak a szerencsés élet. Nem véletlen, hogy pl nyomorúságban az emberek többsége a hithez fordul ("zuhanó repülőn nincsenek ateisták"), de amikor nagy csapás éri az illetőt az életben, pl elveszti egy szerettét, akkor elég sokan kiábárndulnak az istenükből. Az optimizmus csupán egy személyazonos istenkép ("mindenre képes vagyok" - gyakorlatilag gőg, vagy ismerethiány).
válasza:Nincs válaszuk rá, mert a legtöbb optimista csak közhelyeket hajtogat. Általában az egész elképzelésnek az az alapja, hogy mindent csak akarni kell és bármire képesek vagyunk (...mikor másokat kell kritizálni. amikor mi vagyunk sikertelenek, annak mindig valaki más az oka).
Csak ugye valahogy egy optimista sem akar örökké élni, vagy milliomos lenni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!