Hogy érezhettek ekkora ellenszenvet, utálatot azok iránt akik külföldre mennek élni?

Amit nem élünk át, arról nem lehet fogalmunk.

Csatlakozom a második válaszolóhoz, hogyha világutazott személy lennél, akkor több tapasztalatra és élményre tettél volna szert az életedben, ergo olyan dolgok is beépültek volna a tudatodba, amelyeket épp azért nem értesz, mert túl földhözragadt voltál és vagy, átvitt- és szó szerinti értelemben egyaránt.

"A tudat viszont változik és így érthetővé válhat a kint élés is."

Na igen, csak nem mindegy, hogy valaki jól érzi magát ott magyarként és próbál alkalmazkodni a kinti kultúrához, vagy nem is akar többé magyar lenni.

Tudom, kicsit kisarkítom a kérdést, csak próbálom már én is találgatni, mire gondolt a kérdező. :)

Én nem szeretnék itt élni, lehet hogy vissza se szeretnék jönni, és emiatt senki se ítélhet el. Én tényleg szeretem Magyarországot, de a magyarokat és a mentalitásukat nem, szorongók, rosszindulatúak, intoleránsak, bizalmatlanok és a statisztikák szerint a magyarok boldogságszintje Európában a második legalacsonyabb. Nem akarom, hogy ilyen emberek magukkal rántsanak. Ha bejártál volna pár országot, értenéd miről beszélek. Ahol nem érzek harmóniát, hogy tekinthetném a hazámnak, ahol örökre élni akarok?

A másik, hogy nem akarom, hogy a gyerekem itt járjon iskolába. Elég nagy a különbség a magyar és a nyugati országok iskolarendszere között, én nagyon sokat szenvedtem itt.

A fizetésekről nem is beszélek. Itt halálra dolgozhatod magad, szánalmas fizetésért. Nem csoda, hogy mindenki pesszimista, ha ennyivel becsülik meg a munkáját, nem is beszélve a túlhajszoltság okozta betegségekről, aminek az aránya Magyarországon szintén túl magas, ahogy a depressziónak, korai halálnak is.

Az, hogy elköltözök, nem jelenti azt, hogy a családommal nem találkozom soha többet. Én is szeretnék visszajönni mindettől függetlenül. De te nyugodtan itt maradhatsz, ha ennyire szeretsz itt élni. Mivel lenézel, ide is illesz.

" Egyébként 19 évesen nem hiszem, hogy nagyon betudtam volna járni a világot, de egyébként sem érzem ezt szűkségesnek. Inkább először is magamat akarom megfejteni és azt a társadalmat amiben élek. " - Látod kérdező, sok személlyel épp ez a baj, ez a fajta hozzáállás, amit te is tükrözöl.

Most is fogalmad sem volt, hogy miért írtam azt, amit írtam, de te már kifejtetted a saját reakciódat egy olyan dolog iránt, amelyről most már saját bevallásod szerint sem tudsz.

Én 19 évesen már jártam jó pár országban veled ellentétben ( micsoda nagyképű és degradáló párhuzamot tettem most – elárulom, nem ezért írtam, hanem azért, mert a következőkben jelentősége lesz, csak addig el ne szakadjon valakinek a cérnája, így inkább zárójelben már előre kifejtem ezt ) és tudom, hogy milyen az élet máshol, tudom azt, hogy milyenek az emberek máshol, tudom azt, hogy milyen a mentalitás máshol, valamint még tudok néhány dolgot, amelyet nem tudhatnék akkor , ha világéletemben a saját hazámban gubbasztottam volna.

Tipikus begyepesedett, szűk látókörű mentalitás az, hogy “ nincs szükségem sehová menni, előbb azt aknázom ki, ami körülöttem van ! “ - Mi van körülötted ? Egy idegenek számára láthatatlan mátrix, amely képernyőjén jelzi, hogy Magyarország = Világ ?

Ha csak nem találtam volna el a helyzeted, akkor minden további nélkül ráeszmélendő tény az, hogy aki a világot akarja megismerni, annak ki kell mozdulnia Magyarországból, ki kell mozdulnia Pakisztánból vagy bármilyen egyéb lakatlan szigetről, ahol tartózkodik.

Azért, mert adott terület nem egyenlő a világgal. Aki megakarja érteni a világot, az merjen kilépni abból a parányi négyzetből, amelyben ő született, ekkor talán van esélye, hogy másként fogja fel a dolgokat.