Tudtok mondani jó idézeteket vagy esetleg saját gondolatokat? Olyanra gondolok aminek mondani valója van, lehet elragadottabb gondolat menet is.

"Múló magány gyötrő percei,

édes álom féltett vétkei.

Lefolyó könnyek, mik valamit mondanak,

fájó szívek, mik darabokra hullnak.

Néma világ, mely megöl és eltipor,

kínzó fájdalom szívembe hatol.

Kisírt szemek, bánattal telve,

vérző érzelmek a szívembe temetve."

"Fájdalom költözött örökre szívünkbe,

Nem múlik el Soha, itt marad örökre.

Itt hagytál mindent amiért küzdöttél,

Elváltál azoktól akiket szerettél.

Nincs erre gyógyir, a bánat itt van velünk,

El nem múló fájdalommal örökké szeretünk."

"Csöndben merengve bámulok előre, megállt az élet, megállt örökre, bárhol is kereslek nem látlak sehol, felkavarták lelkem, szivem örökre gyászol"

"Hiába ültetünk sírodra virágot, eltemettünk ide egy egész világot."

"Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hűs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet"

"Úgy fekszik ő

ki küzdve tört a jobbra

mint önmagának

dermedt-néma szobra

Nem kelti föl se könny,

se szó, se vegyszer

Hol volt, hol nem volt

a világon egyszer"

"Hulló könnyekkel állok sírod felett,

a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.

Megállt egy szív, mely élni vágyott.

Csak az idő múlik, feledni nem lehet.

Nehéz az életet élni nélküled.

Felejteni téged soha nem lehet.

Ha a bús napjaim le fognak telni,

Oda vágyom hozzád megpihenni."

"Mint egy tehetetlen őrült, a szürke járdán szédelgett,

az autók robaja ellen sehogysem talált védelmet.

Körbe-körbe forgott, míg a szél édes álmokat szőtt köré,

jött egy újabb robaj és megint szédülve dőlt el a csöppség.

Percekig folytatta elkeseredett kis tusáját,

mintha erre várt volna s megvalósítaná álmát...

Mígnem jött egy szellő, összes álmát megcsalva

a csöppséget kegyetlenül a járdaszegélyhez csapta."

"Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve

nézem, amit meglátok hirtelen.

Egy pillanat s kész az idő egésze,

mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,

öltek, öleltek, tették, ami kell.

S ők látják azt, az anyagba leszálltak,

mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.

Enyém a múlt és övék a jelen.

Verset írunk - ők fogják ceruzámat

s én érzem őket és emlékezem."

"Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!

Sziszegve se szolgálok aljas,

nyomorító hatalmakat."