Külföldön élőknek mi a véleménye?

Ez főleg életkor függő. Nyilván egy 15-20 éves jobban bírja a környezetvàltozást mint aki 50 évesen kerül külföldre.

Én 5 éve költöztem el, viszont az én esetem más mint az àtlag, most màr nagyon közel élek a városomhoz (nyugati határvárosban nőttem fel.)

kicsivel több mint egy éve költöztem Londonba... az első 6 hónapban rózsaszín szemüveg volt, nagyon élveztem, imádtam, tátottam a számat mindenre és rettentően büszke voltam magamra, hogy egyedül nekivágtam és milyen jól boldogulok... de utána jött a beleszokás, egyre több és fárasztóbb meló, a család, az otthon hiánya, az, hogy nincs normális otthonom, mert itt csak egymás hegyén hátán lehet lakni (a privát lakás megfizethetetlen egy egyedülállónak). Belefásultam, alig jut időm meg energiám bármi másra az alváson és a munkán kívül. De úgy érzem, bennem van a hiba, mert rengeteg dolog van itt másképp, mint otthon, és ezek a dolgok kényelmesebbé, gyorsabbá teszik az emberek életét. Vannak pl gyógyszerek, amikhez ingyen juthatsz hozzá, míg otthon súlyos pénzeket fizetsz érte, sokkal könnyebben lehet karriert építeni, sőt váltani menetközben, nem kell minden jól fizető álláshoz diploma vagy szakma, mint otthon, a bankszámlám teljesen ingyenes, és a pénzfelvét is, a vonatok pontosan járnak, a jegyeket egyszerűbb megvenni, és még sorolhatnám oldalakon keresztül. Csak ugye az a nyavajás honvágy...hiányzik a nagymamám főztje, a közös tiszaparti séták a barátokkal, a nagy családi ebédek, beszélgetések, kirándulások... Azt hiszem, embere válogatja, hogy mennyire nehéz vagy könnyű megszokni az idegen országot. Sokan vannak körülöttem, akik már itt érzik magukat otthon és nem akarnak hazamenni. Én még dilemmázok...

26/L