Szerintetek is szánalmas az ilyen konfliktuskezelés?

27 éves vagyok férfi vagyok, a munkahelyemre tavaly jött egy 21-22 év körüli srác, eleinte szimpatikus is volt, de aztán idővel nem jöttünk ki jól, egy nagyon okoskodó, kotnyeleskedő srác, pocsék humorral, gyakorlatilag csak ő nevet magán.Gyakran sérteget másokat.Az egyik kollégámat már kihozta a sodrából, ő akkor halálosan megfenyegette, de végül nem lett semmi.

A srác kicsit visszavett, de aztán újra kinyílt.

Engem gyakran titulál butának, mert neki felsőfokú végzettsége van, és bár tényleg nem hülye, sőt leírom, okosabb mint én, de a gyakorlatban semmit sem tud, elméletben viszont kiváló,csak a kettő nem ugyan az.

Igazából már szeptember óta hallok kritikákat tőle irányomba, és elég bosszantó.A kérdéseimet, mondandómat is gyakran kiforgatja, függetlenül attól,hogy neki szólt e.Többek között már, a halott anyukámat is a szájára vette, de ezt csak mások mondták. (az "anyád" szót kötőszóként használja, korra és nemre való tekintet nélkül mindenkinek mondja, néha a k betűs résszel is kiegészíti)

A mai napon amellett,hogy ismét hülyének titulált, anyázott is egyet, amire letettem mindent a kezemből, odaléptem hozzá, és a nyakánál fogva a falhoz szorítottam, majd jeleztem felé szóban,hogy elég volt.A kezemet is ütésre emeltem, és semmi sem választott el attól,hogy ököllel az arcába üssek, de mégsem tettem, pedig nagyon dühös voltam.

Gyerekkoromban évekig bokszoltam, de sosem verekedtem még, a termen kívül soha az életemben nem ütöttem meg embert, pedig lehet,hogy kellett volna már, de tudom kontrollálni magam.

Ezúttal elszakadt a cérna, tényleg annyira elegem lett a gyerekből, hogy nem tudtam tovább türtőztetni magam.Hiába szólogat neki vissza az ember, nem hagyja abba, sőt még élvezi is.

Most kicsit megszeppent.

A főnököm hazaküldött, és mondta,hogy holnap vár vissza, már fel is hívott,hogy sikerült e lenyugodni.Elnézést kértem tőle, azt mondta semmi baj, holnap megbeszéljük.

Nem hinném,hogy kirúg, azért átlátja ő a dolgokat, és nem egy panasz érkezett már az új kollégára, többen gratuláltak, és jelezték,hogy kiállnak mellettem.

Viszont én most érzem bután magam, mert ez elég primitív módja volt a vita rendezésének, senki sem mondta,hogy szánalmas, de én annak érzem, ezért is így tettem fel a kérdést.Egyszerűen már nem tudtam vele mit csinálni, nem tudok nem rá figyelni meg nem foglalkozni vele, mikor ezt csinálja.

Bármilyen véleményt meghallgatok, ki mit gondol erről, negatívat senkinek sem adok, akármit ír.