Írna valaki egy kis mesét?

-Hé, te!

Kiáltott a köpcös, a sötétben álldogáló szikár, ballonkabátos árnyékra.

Ám, az, mintha meg sem hallotta volna, tovább ácsorgott az éjjeli lepkék körözte, sárgásan pislákoló utcalámpa alatt.

-Hé, te! Hé!

Kiáltott a köpcös szemtelenül az árnyékra, megint. Az, most már megmozdult, legalábbis így tippelte, mert a fejmagasságban, pirosan izzó szivarvég felé fordult.

-Mit akarsz?

Kérdezte az izzó szivarvég tulajdonosa. Rekedt hangja volt, amely kísértetiesnek tűnt, a kihalt utcán.

-Van egy cigid?

Kérdezte a köpcös, kissé megrettenve, mert az arc, beért a fénybe, ám nem is arc volt, hanem egy beszélő koponya. A sárgás utcalámpa fénye megcsillant, a fehér csonton.

-Persze.

Szólt a koponya. Azzal, ezüst cigarettatartót vett elő a kabátzsebéből. Maj felé nyújtotta.

-Vegyél.

Utasította a koponya köpcösünket. Az, meglepődött, mintha ez a félelmetes alak éppen, rá várt volna.

-Te vagy Cooper? A híres sólyomszemű?

Kérdezte a koponya.

-Igen, én, kösz a cigit, na pá.

Azzal köpcösünk futásnak eredt az erdő irányába...