Svédországba szeretnék költözni (pár év múlva), mennyi megtakarításra lenne szükségem, hogy kimehessek? Feltételezve, hogy nem találok rögtön az első nap munkát stb.

Nos igen, Svédországból menekülnek, akiknek van megtakarításuk. Sőt, most már azok is, akiknek nem sok megtakarításuk van. Évente több tízezer svéd állampolgár hagyja el az országot és telepedik le végleg valahol máshol.

Ugyanakkor meg nincstelen ázsiai és afrikai bevándorlók özönlik el az országot, és ott is kívánnak megtelepedni, és úgy tűnik, hogy hagyják is őket.

Most ezek után döntsd el, hogy érdemes-e pénzt vinned, és hogy mennyit. :)

Kábé fél-egymillió forintnak megfelelő összegre lesz szükséged ahhoz, hogy el tudj indulni, és 1-2 hónapot ki tudj húzni anélkül, hogy munkát találnál. De 300K még akkor is kell indulónak, ha előre le van zsírozva valamilyen állás és lakhely. Az első hónap fizuját ugyanis csak a második hónapban kapod meg, vagy heti fizetésnél két hét múlva. Kb. 3 hét - 1 hónap egyébként is kell ahhoz, hogy a kellő papírmunkákat el tudd intézni (munkavállalási, bankszámla, stb.).

Én Angliába költöztem ki, kb. 350.000 Ft-nak megfelelő pénzt tudtam váltani, és egy kicsit necces volt a dolog, eléggé a határon billegtem az elején. Igaz, én a semmire jöttem ki, de legalább a munkavállaláshoz szükséges NI-számot már megcsináltattam előtte. Meg segítettek is rokonok a lakhatásban az első három hétben. De még így is majdnem kevés lett a lóvé.

Svédországban tudtommal még Angliánál is drágábbak a dolgok, főleg a lakhatás és a közlekedés. Szóval tippre félmillió alatt el sem indulnék, de inkább közelebb a millióhoz.

# 3

"Szóval tippre félmillió alatt el sem indulnék, de inkább közelebb a millióhoz."

Egy csöppet sem vonom kétségbe, hogy ez a reális összeg, sőt, konkrétan meg tudom erősíteni.

Viszont akinek van fél-egymillió forint megmozgatható tőkéje, az itthon is meg tudja teremteni a megélhetésének az alapjait.

Aki pedig nem, az meg hiába is megy bárhová is a világon, az külföldön sem fogja többre vinni, mint itthon. Angol vagy svéd szalagmunkásként persze egy fokkal jobban fog élni, mint magyar szalagmunkásként. De ha beleszámítjuk, hogy ez neki fél-egymillió forintjába került, akkor abból a pénzből itthon is élhetne jobban, még szalagmunkásként is :)

"Angol vagy svéd szalagmunkásként persze egy fokkal jobban fog élni, mint magyar szalagmunkásként. De ha beleszámítjuk, hogy ez neki fél-egymillió forintjába került, akkor abból a pénzből itthon is élhetne jobban, még szalagmunkásként is :)"

Van benne némi ráció, nem vitázom. Azonban jelenleg, három év után (amiből az első másfél-két év volt a necces, amolyan átmeneti időszak), azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy jelenleg annyit tudok félretenni minden hónapban tisztán, amennyi az otthoni nettó fizetésem volt összesen. Ezzel pedig igazán nem hazudok. Ez kb. forintra átszámítva úgy 120-140 ezer Ft-nyi fontot jelent, kábé ugyanolyan életkörülmények között, mint amit Magyarországon tudtam biztosítani magamnak a teljes fizetésem felélése mellett.

Kis számadás havi bontásban: lakbér kb. 200K

rezsivel, autó + amit magamra költök kb. 120K, ez mellett tudok félretenni kb. 120K Ft-nak megfelelő pénzt. Így számolva az induló tőkém mint befektetés, kb. 3 hónap alatt megtérült.

Nem mondom, hogy jól keresek idekint, mert még az átlaghoz képest sem sokat (konkrétan az alatt), de érzem azt, hogy képes vagyok a gyarapodásra, nem csak a vegetálásra. És ez nagy szó az én végzettségem és képesítésem mellett. Otthon nem volt tovább hova emelkednem, tehát még kilátás sem volt arra, hogy többet keressek, itt pedig mindössze 3 év alatt elértem egy annál jobb szintet, amit otthon anno képes voltam produkálni. És reményeim szerint ez még nem a vég, még van előrébb is (van még tartalék), ami otthon - legalábbis reálisan gondolkodva - nem volt.

# 5

Ezt sem vonom kétségbe, hogy lehet valamennyit spórolni. Csak az egyik az, hogy nem mindenkinek. 2-3 gyerekkel kint élő családos ismerőseim többsége ott sem tud félrerakni, ugyanúgy hónapról-hónapra élnek, mint itthon.

A másik meg az, hogy aki félre tud rakni, az is milyen áron. Itthon csóróskodunk persze, de azt azért évente egyszer össze tudjuk hozni, hogy egy hosszú hétvégére leugorjunk az Adriára. Emellett nyaranta meg-meg látogatunk egy-két hazai fesztivált, ha csak egy hétvégére is. Nem gond meló után beülni egy korsó sörre, a nem is lepukkant törzshelyünkön 280 Ft/korsó, de üveges van már 220-ért is, (Oké, nem belga minőség, de iható. Amúgy sem a sör a lényeg.) Másfél-két euróból megiszok két sört, és közben megnézünk egy meccset a sörözőben a haverokkal. És ezért már érdemes volt túlélni a napot, és érdemes lesz holnap is felkelni.

A csapatból többen már kint vannak külföldön azóta, akiknek gyűlik is a számlájukon valamicske, nem arról van szó.

Csak közben nem hogy a Brit tengerpartra nem jutottak el egyszer sem, hanem Londonból sem láttak az évek alatt semmit, csak a lakásaikat és a munkahelyeiket. Amit filmekből és olvasmányokból Londonból ismerünk, ők abból nem láttak semmit, csak a metrót. A söröző, a pub elfelejtve, meccsnézés otthon egyedül, max diszkontos akciós sörrel. Szórakozás, művelődés semmi, legfeljebb a tévé.

Átlagban csak két évente jönnek haza. Akkor kötelességtudóan végigrohannak mindenkit, hogy senkit meg ne sértsenek, de mire lazíthatnának egyet, már vissza is kell menniük.

Ez persze a tücsök és hangya tipikus esete, ha úgy nézzük. :)

Ha meg másfelől nézzük, a tapasztalataim azt mutatják, hogy a legtöbben az így összespórolt pénzzel sem tudnak mit kezdeni. Kicsit olyan, mint hogy az egykori lottónyertesek többsége is legatyásodott, jobban, mintha nem is nyert volna.

Bonyolult dolgok ezek :) Tudom, ez nálam szakmai ártalom, de nem tudom nem észrevenni az ilyen "amerikázós" életmódnak a mentális egészségre gyakorolt káros hatását. Szerencsés lelki alkat, aki mindezt jól tudja kezelni. (Mert természetesen ilyen is van.)