Kora és "érett" középkorban a kemény teleken milyen hőfokot tudtak elérni maximum a rideg kővárakban?

Akkor még az emberek nem igényelték annyira a meleget, mint most. A 10 fok éjjelre elég volt. 50-60 évvel ezelőtt még nálunk sem volt reggel melegebb, mikor fával-szénnel fűtöttünk. Szokás kérdése.

De lefekvéskor az ágyat megmelegítették, külön erre a célra szolgáló nyeles , összezárható "melegítőbe/ parazsat tettek és betették a takaró alá..

Gyerekkoromban anyám a sütőben megmelegített egy téglát, becsavarta egy rossz lepedőbe és betette a lábunkhoz, lefekvéskor.

A helységek falát vagy vastag kárpitok, szőnyegek, vagy fa lambéria borította, ahol csak lehetett. Ez sokat enyhített a kőfalak hidegén. Ha maga a hőmérséklet nem és lett mérhetően sokkal melegebb, de az ember hőérzetén ez sokat javított.

Emellett jó alaposan föl voltak öltözve. Olyan vastag, nehéz ruhákat hordtak, hogy még a viselésébe is könnyen beleizzadt az ember :) Aki meg fázott, közelebb húzódott a kandallóhoz. Így nem is igazán kellett annyira fölfűteni az egész termet, 18-20 fok körül az már bőven jó volt.

De például a ridegpásztorok egész évben kint aludtak a szabad ég alatt (a "rideg" szó eredetileg ezt jelentette), és nagyon sokszor a különféle seregek is kint aludtak akár télen is, ha éppen úton voltak egyik helyről a másikra. Sokkal jobban hozzá voltak szokva régen a hideghez, mint napjainkban. (Bár erről azért a hajléktalanok is tudnának mesélni.)

A "nyílászárók" közel sem voltak tökéletesek, ezért - és a huzat miatt - a hőérzet igencsak féloldalas volt, és ezért sem volt érdemes nagyon fűteni.

Ruha, takaró.

Volt olyan helyzet, hogy éjjelre nem levetkőztek, hanem még felöltöztek. Olyan rossz holmikat, amiket aztán ébredés után levettek.