Egy nagymama milyen verset/idézetet írhatna a 11 éves lányunokájának az emlékkönyvébe?

Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik,

Hulló könnyed is mind szivárvánnyá válik.

De ahogy az évek lassan tova szállnak,

Úgy gyűlnek szívedben a gondok és árnyak.

Rövid ez az élet, mégis sok a könnye,

Hogy ha te mosolyogsz,

A másét töröld le.

Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások,

Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod.

Ha majd minden álmod valósággá válik,

Ezt akkor se feledd:

Lágy jó mindhalálig!

Nyelvünk egyik legszebb szava,

Nagyanyó, Mama, Nagymama.

Szíve, mint a színtiszta méz,

ha az unokáira néz.

Akkor van a legszebb napja,

ha a kicsiket láthatja.

Karját ölelésre tárja,

szeretetüket úgy várja.

Gyermekkorát éli újra,

könnyen rezdül szíve húrja.

Minden csínyre megkapható,

csupa lélek a Nagyanyó.

Becsüld meg hát, míg teheted,

érezze a szereteted,

ölelje át őt a család,

drága kincsét, a Nagyanyát...

Légy szerény, mint az ibolya,

Kitartó, mint az örökzöld,

Gondos, mint a méhecske,

Úgy lesz idővel belőled

Aranyos kis menyecske.

Két virág van az életben:

A rózsa és a nefelejcs.

Az egyik tanít, hogy szeress,

A másik, hogy ne felejts.