1981-ben mire vágytatok a legjobban? (Vagy legalább a 80'-as évek elején) A gyermekkorra értem. Például:. Játékok, gördeszka, bicikli plüss macska stb:.

Én arra vártam hogy vegyem a házilag eszkábált pecabotokat és lemenjünk a telekre.

"A Telek

A telekre annak idején azért jártak le a szüleink, mert a panelban nem lehetett füvet nyírni.

A nyolcvanas-kilencvenes éveket tapossuk, ami azt jelenti, hogy kétféle osztálytársunk létezett: akik rendelkeztek telekkel, meg akik nem, de azokat levittük magunkkal a telekre.

Persze 1 darab gyerek mindig volt a suliban, akinek a szülei benzinkútnál, vagy menő állami cégnél gályáztak és nekik a Balatonon volt nyaralójuk és basztak füvet nyírni, mert folyton lement a kertész, őket csodáltuk egy kicsit-meg persze irigyeltük a háromemeletes tolltartójukat is, ami dugig volt szagos radírral-de minket is levittek oda néha és üveggolyó szemekkel sasolhattuk a német turistákat, mert a nyaraló egyik fele zimmer feri volt.

A proliknak maradt a Telek, olyan háztartási berendezésekkel, melyek a panelban már cikik voltak, de a telekre még jók lesznek, rozsdás kések, vízlepergetős asztalterítő, gyűrött magyar kártya és ping pong ütő, amiről rendre leszedtük a műbört, vagy összefirkáltuk golyóstollal a dudorok közti részt.

A telek az a hely, ahol a hétfőtől péntekig tartó robotot "kipihenhették" az őseink gyümölcsszedéssel, kerítésfestéssel, gereblyézéssel, tűzrakással és flexeléssel, miközben mi, a gyerekek, bringázhattunk, dodzsemezhettünk a szitiben, vagy bandázhattunk a többi, telekre lejáró pestivel.

Akkoriban még mindenki beszélgetett mindenkivel, teljesen mindegy volt, hol ebédelünk, valakinek az anyja úgyis főzött egy hadseregre való töltöttkáposztát, vagy sütött 450 palacsintát, sötétedésre befejeztük az ugróiskolát, a focizást, vagy a Marika néni háza tetejének rothadt szilvával való dobálását.

A telken az volt a jó, hogy letépkedhettük a színes műanyagból dizájnosan felszögelt függönyt, megpirózhattuk gyufával a szúnyoghálót és nézhettük a bogarakat a linóleum felpenderülő csücske alatt, ahol már hideg volt a beton.

Kaptunk sallert fatertól, ha nagyon elkanászodtunk, de zsebpénz is járt vízicsúszdára meg gépi fagyira, főtt kukorica meg kürtöskalács csak akkor dukált, ha nem rinyáltunk felfújható matracért, amibe nem passzolt a kék, lábbal működő pumpa, meg úgyis kidurrant és az öreg leokoplaszttal fódozta meg.

Minden nappaliban lógott egy parafából készült darts tábla, amihez a nyilakat rendre eltörtük-a tollasütőkkel együtt, amikkel gitároztunk-, akiknek jobban ment a szekér, kiterített állatbőr szőnyeggel és galériával is rendelkeztek, meg színes tévével és felfújható medencével, de hozzájuk is átmehettünk csatakos fürdőruhában és piszkos lábbal, meg hát így sokkal könnyebb volt leesni a csigalépcsőn, mikor a padlásról spuriztunk lefelé, mert beszartunk a halott egerektől az egércsapdában, amit a Józsi bácsi tett oda.

A telken minden nyáron ott folytatódtak a beszélgetések, ahol az előző szezon végén abbamaradtak.

Nőttünk egy évet, de ez mit sem számított, már pattantunk is fel a bringára, aztán irány az Ikarus, meg a tópart, ha a Sanyi bácsi megengedi, akkor bemehetünk az üdülőbe hintázni meg rexezni, én mindig ellőttem a gombát, viszont a madzagos-bábuleborogatós kuglizásban egész ügyesen szerepeltem, ha megkerülte a golyó, persze, csak akkor, mert szemből nem ért tarolni.

A telken nem létezett a gond és a baj.

Anyáink ugyanolyan fáradtan vittek minket haza vasárnap este, mint ahogy lejöttek, a kölköket kiszívta a nap, pirosra égett a vállunk és zúgott a fülünk a tó vizétől és beleszáradt az iszap a hajunkba, amitől az egész hátsó ülés sercegett a Ladában.

Majd felnőttünk.

Most mi vagyunk a negyvenes korosztály.

Ülök a telken egyedül, és már szinte senkit sem ismerek az utcában. Az egyik házat megvették az osztrákok, a másikban meghalt az öreg néni, a harmadikban elváltak, és már az új nőjével jár le az akárkicsoda.

Elindulok bringázni, összefutok egy lánnyal, a nevére is alig emlékszem, pedig együtt barbiztunk, az anyukája fodrász volt és mindig ilyen nagyon hosszú cigik lógtak kifelé a szájából.

A lánynak három gyereke van, kérdezi, velem mi lett az évek során, hát semmi. Megvagyok.

A szocerál üdülőket lebontották, vagy megvették, és szálloda meg Thermal Spa Wellness tökömtuggya mi lett belőlük.

A régi alkeszok, akik fecskében és sörösüveggel nézték a meccset, felszívódtak, vagy meghaltak.

Nincs már beton ping pong asztal, láncos hinta, rex asztal és a jól bejáratott arcok, van helyette parkoló, ingyen wifi és bringasáv, meg parkosítás és kínai bolt, Interspar, Lidl.

Leülök a partra, belelógatom a lábam a vízbe és előveszem a mobilomat, lefotózom a csülkeimet és felteszem instára valami filterrel meg hashtaggel.

Pont ott, ahol 25 évvel ezelőtt összeszartam magam egy békától, meg ahol a Gergő fejeseket ugrált és ahol taknyos-mohás volt a strandlépcső és a korláton csúsztunk be a vízbe és kiabáltak velünk a pecások.

Visszatekerek a telekre és nekitámasztom a bringát a falnak.

Bent jó hűvös van, leülök és nézem, ahogy körbevesznek gyerekkorom tárgyai.

Aztán meghallom, hogy a szomszédban valaki bedörrenti a benzines fűnyírót és elzavarja a kölköket lángosért.

Azt hiszem, van még remény..."

Én 62-ben születtem.81-ben már férjem volt, saját kis otthonunk, főiskolára jártam, és egy babára vágytam. Nem játékra, hanem igazi, élőre.De nagyon. Átmentem levelezőre fősulin, csak lehessen gyerekem!

Lett is, utána még 2 született később.

De nem ez volt a kérdés.De akkor egy 19 éves nem olyan volt mint most.Akkor még én 14 évesen játékbabával játszottam, 18 évesen férjhez mentem. Most egy 14 éves lány festi magát, fiúzik, nem játszik babával! Viszont ritkán megy férjhez 18 évesen és szül gyereket 19 évesen.

én 3 éves voltam, akkoriban meg még tovább évekig fésülhető babát szerettem volna, mert az nagyon drága volt, és csak ronda babáim voltak, max olyanok, amiknek rövid hajuk volt meg olyanok, amiknek nem is volt hajuk. 7 évesen kaptam végül ilyen babát, addigra gyűlt rá össze a pénz. kb. 83 körül Barbie babát akartam nagyon, amit valami dollárbolt-szerűségben láttam és akkor teljesen elérhetetlen volt számomra, valami hihetetlen gyönyörűnek láttam, más esztétikához szoktunk mi ugye. akkor az nagyon de nagyon drága volt, nem akarok hülyeséget mondani, de úgy emlékszem, 1-2 ezer forint volt. akkor egy gombóc fagyi 3 forint volt.

az a klasszikus plüssálat akkor még ismeretlen volt, az később jött be, ezt csak azért mondom, mert a kérdésben szerepel. azok a régi fajta macik voltak, nem plüss anyagból.

édességre vágytam, arra sem volt pénzünk nagyon de tiltottak is tőle.

kb. ennyi azt hiszem, nem rémlik, hogy annyira vágytam volna dolgokra, igazából elégedett voltam, vagy csak eszembe sem jutott vágyni semmire.