Miért ilyen a mai világ?

Az a gond, hogy a jobb jövőt mindenki máshogy képzeli el. Amit most látsz a világban, az is egyes emberek jobb jövőképének megvalósítása. Sokak számára a jobb jövő ígéretét a másokon való átgázolás hordozza. Velük nem tudsz összefogni, mert már a beszélgetés közben rád akarnak sózni egy 300 ezer forintos porszívós. Persze nem konkrétan erről van szó, de a mentalitás ez.

Majd meglátod, hogy 40-50 év múlva oda fogsz visszavágyni, ahol most vagy.

Egyébként sok tekintetben jobb dolgunk van, mint évszázadokkal ezelőtt. Talán ezt is becsülni kellene. Hogy van hol laknod, tiszta víz folyik a csapból, van mit enned, nincs háború az országban. Ezek régen korán sem voltak ilyen egyértelműek, sőt a Föld lakossága nagyrészt még ma is meg van fosztva ezektől.

A magyaroktól összetartást várni nagy naivitásra vall. Amikor úgymond rend volt -amibe a szüleid is visszavágynak- akkor az a politikai berendezkedés miatt volt. Kádár János azt az alkut kínálta a népnek, hogy ők ha nem politizálnak, befogják a szájukat, akkor békén lesznek hagyva, és megkapják az összkomfortos lakást és az ezzel járó kispolgári jólétet, ami után ma is nosztalgiáznak az idősek. Ez egy viszonylag rövid időszaka volt a történelemnek, előtte kutyavilág volt itt is és máshol is. Elég csak a két világháborúra gondolni, aztán az 50-es évek padlássöpréseire. Ezek után jött Kádár és megkötötte a néppel a kimondatlan alkut. Nem lázadoztok 56 módjára, cserébe jár a fridzsider és a balatoni nyaralásra a beutaló. Ezzel a nép lemondott az önrendelkezés jogáról egy jó időre. Én ide nem vágynék vissza. Persze most is sz*r, de több a lehetőség egy más élet megteremtésére.

"Sokkal kényelmesebb világban élünk, mint régebben, de sokkal erkölcstelenebbek, romlottabbak, mentálisan és fizikailag is betegebbek vagyunk."

Szerintem nem. Sőt, ma általában magasabb az erkölcsi színvonal Európa döntő részén, mint ezelőtt akárhány évvel volt. Nézd csak meg a bűnözési statisztikákat, átlagosan még arányaiban sem magasabb a bűncselekmények száma, mint ezelőtt bármikor.

A mentális és fizikai betegség mértékével sem értek egyet. Talán azért tűnik rosszabbnak a helyzet, mert eleve sokkal többen vagyunk, tehát nyilván számszerűleg több a fizikai és/vagy mentális betegséggel küzdő is. Ráadásul ma mindenféle olyan dolgot is "betegségként" tartanak számon, amit párszáz éve még nem tartottak annak (pl. különböző allergiák, érzékenységek). Harmadrészt pedig ma már nem 30-40 év az átlagos életkorhatár, hanem ennek kb. duplája - így nyilván a hosszabb idő alatt nagyobb is lesz az esélye, hogy ilyen-olyan kólikákat szed össze élete folyamán. Plusz még ehhez hozzájön, hogy idősebb korban lassanként gyengülni kezd az immunrendszer is (ami persze nagyrészt köszönhető a túlzott kényelem következtében történő elhanyagolásának is).

"Felgyorsult minden, nincs idő elcsendesedni, körülnézni, gondolkodni. Csak rohanunk ész nélkül a semmibe. És ez így elég kiábrándító és elkeserítő."

Én pl. nem rohanok ész nélkül a semmibe, és van időm megállni, pihenni, körülnézni és gondolkodni. Ha nekem megy, akkor neked is mennie kell, nem állunk messze egymástól a testi és szellemi adottságainkat tekintve. Tehát az, hogy nem jut idő arra hogy megállj, gondolkodj, az nem a felgyorsuló életritmus hibája, mert különben nekem sem menne. Sokkal inkább a megfelelési kényszer, amit az egyén úgy érez, hogy a társadalom erőltet rá. Amiben van is igazság, de ez már egy másik történet, és nagyon messzire vezetne ezen szálak boncolgatása. A lényeg, hogy ha igazán akarod, akkor van idő megállni és körülnézni. De ezt neked kell megoldanod, igazán akarnod, és jól beosztanod, hogy legyen rá.

Kérdező, igazán egyetlen gond van itt: a jelenlegi felgyorsult világ, ami nagy megterhelést jelent mindenkinek.

Na, ez NEM fog visszalassulni. A fejlődés nem lesz visszafejlődés.

Ezen kívül a szocializmus sem jön vissza. Annak meg az volt a hátránya, hogy nem önfenntartó: hitelből éltünk, amit a nyugat azért (is) adott, hogy függőségbe kerüljünk tőle. Igazából ma is ezt a hitelt fizeted vissza, ezért is élsz így.

Minden más tekintetben a mai világ előnyösebb, mint a régi.

En majdnem a szuleiddel vagyok egyidos. A vilag folyamatosan valtozik, es mindig volt, aki szerint "bezzeg regen" jobb volt. Most meg nehezebb a helyzet, mert egy ev alatt valtozik annyit a vilag, mint korabban egy evtized alatt, eleg nehez lekovetni ezt a valtozast. De kenytelenek vagyunk elfogadni ezt. Probald meg eszrevenni a pozitiv valtozasokat, mert az is van am!

Regen a szulok kijeloltek gyerekkorban a hazastarsat, aki azonos tarsadalmi retegbol szarmazott, es nem hazasodhattak azzal, akit szerettek.

A nok kulonosen rossz helyzetben voltak, mert ha az "uruk" utotte-verte oket, azt turniuk kellett, hisz az asszony attol jo asszony, ha tur.

Aztan kesobb, a szocializmusban, akik nem koznapi emberek voltak, hanem kepviseltek valamit (szinhazi ember, televizios, ujsagiro), nem mondhatott-irhatott le barmit, minden cenzurazva volt. Nem jarhatott templomba sem, akkor sem, ha amugy hivo ember volt.

Nem utazhatott senki barhova a vilagban, kemenyen meg volt mondva, hogy mit csinalhatsz es mit nem.

100 evvel ezelott, ha akartal csinalni egy huslevest, megfogtad a csirket, megolted, lenyuztad, feldaraboltad, aztan kihuztal par repat a foldbol, meg szedtel ossze par tojast a tyukoktol, gyurtal a leveshez tesztat es csinaltal cernameteltet, most meg azert eleg sokkal egyszerubb. Nem beszelve a patakban mosasrol szemben a mosogeppel valo mosassal.

Szerintem el kell fogadni a vilag valtozasat.

Az idő mindent megszépít. Mégis hova vágynál vissza?

Horthy-korszakba? Horthyt lehet szeretni vagy nem szeretni, de a a két világháború közti élet nem volt valami habos torta.

Rákosi-korszakba? Hát azt még inkább nem.

Kádár-korszakba? Ha befogom a számat és együttműködök a rendszerrel akkor pálinkázva szerelhetem a Trabantot miután hazajöttem a gyárból, és a legmesszebb ahova eljutok az a Balaton. Este meg nézem a családdal a Ki mit tudot. Tudom hogy sok embernek megvan a nosztalgiára erről a korszakról mert ekkor volt fiatal, de mai eszeddel nem találnád valami izginek.

Gondolj rólam bármit, de én még annyira se mennék vissza az időben, amikor nem tudtam az EU-n belül ugyanazon az áron hívni és mobilnetezni, pedig ez csak pár hónapja van.

Igen: előrefelé lenne érdemes menni.

Mondjuk arra a korszakra, ahol már a GMO, az őssejt és a fúzió kb. mindent megoldott.