A templomokat miért nem nyitják meg éjszakára a hajléktalanok előtt?

És a stadionokat miért nem?

Nem járok templomba, és fideszes sem vagyok... De ha tényleg túl kevésnek bizonyulna a szállók száma, akkor inkább egy stadionban szállásolnám el őket...

Nagyjából azért, amiért a templomok falain belül:

- nem rendeznek be szociális otthont időseknek,

- nem osztanak ételt, tanszereket, gyógyszereket,

- nem táboroztatnak hátrányos helyzetű gyerekeket,

- nem tartanak drogprevenciós előadást,

- nem alakítanak ki – maximum végszükség, mondjuk háború idején – kórtermeket.

Mert a templom – ezt ateista mivoltom ellenére is bárki által beláthatónak tartom – nem erre való. Hasonlóan ahhoz, hogy nem erre valók az óvodák, iskolák, bírósági épületek, önkormányzati hivatalok, vagy a városházák sem. Vagy nem erre valók a sportlétesítmények, raktárépületek, bevásárló központok, pályaudvarok sem.

A hajléktalanság az egyén szintjén egyéni szociális probléma, és az egyházak, különböző szervezetek jórészt végeznek karitatív tevékenységet ezen a téren is, teajáratokat szerveznek, lelki segítségnyújtást adnak, adott esetben gyógyszereket, élelmiszert, ruhákat is adnak a hajléktalanoknak. (Meg persze más karitatív tevékenységet is végeznek különböző egyházak, de mindet ott, ahol a helye van.)

Társadalmi szinten a hajléktalanság viszont nyilván társadalmi probléma, a szociális háló problémája. Ennek a problémának a megoldása az állam feladata, felelőssége. Az antik felfogásban négy fő pozitív tulajdonság volt a szép, a jó, az igaz és az igazságos. A művészet a szépséget, a tudomány az igazat, a vallás a jót, a politika meg az igazságost keresi, ezt az erényt kell követnie. A világ nem igazságos, ezért van szükség elvileg politikára, ami a világ igazságtalanságait valamennyire kompenzálja.

Az ember sem tökéletes. Bár a társadalom egyénekből áll, a társadalmi érdekek egyben az egyének érdeke is kellene, hogy legyen, mégis a társadalmi érdekek sokszor szemben állnak az egyéni érdekekkel. Pl. egy 20 éves ember nem fog önmaga pénzt adni egy kórháznak. Miért adna, hiszen ő egészséges? De nem is tesz félre pénzt, mikor kórházi kezelésre szorulna, nem lesz miből kifizetnie ennek a tényleges költségét. Már ha lesz kórház, mert valamiből az ott dolgozók bérét, az eszközöket, a világítást, fűtést is fizetni kellene. Társadalmi érdek az egészségügy működőképessége, de gyakran az egyén nem tarja önmaga érdekének, hogy ehhez hozzájáruljon, pedig ő nyer vele végül.

Vagy Józsi bácsi könnyen mondja azt, hogy ő nem fizet egy fillért sem, hogy a háza előtt le legyen aszfaltozva az út, hiszen ő nem jár autóval. Azt nem látja át, hogy emiatt a boltba kenyeret szállító autó emiatt amortizálódik gyorsabban, emiatt drágább a kenyér, meg emiatt érkezik meg később a mentő, mint kellene. Nem látja, hogy ha közvetlenül nem is, közvetve mégis érdeke lenne, hogy a háza előtt legyen aszfalt. Aztán aki családi házban lakik, arra nagyobb útszakasz esik, mint aki egy tízemeletesben. Pedig egyformán profitálnak az aszfaltozott út meglétéből, mégis igazságtalanul mások lennének a költségei.

És itt jön az állam. Az állam az, aki – adók formájában – kényszerítő erővel beszedi azt a pénzt, ami olyan dolgok finanszírozásához szükséges, amit az egyének vagy nem, vagy rentábilisan nem tudnának létrehozni, illetve fenntartani. Az állam beszedi a pénzt, lehetőleg valamiféle igazságossági szempont alapján eltérő mértékben, és ebből kellene olyan nem rentábilis dolgokat üzemeltetnie, mint oktatás, egészségügy, kultúra, infrastruktúra, pl. úthálózatok. Illetve ezek szolgálnak fedezetül az igazságtalan különbségek kiegyensúlyozására, pl. segélyek, szociális juttatások, támogatások.

Ez kellene az állam, így a politika, a politikusok elsődleges és fő feladatának lennie. (Ehelyett sajnos világszintű és régóta tartó jelenség, hogy az állam megpróbálja ezeket a nem rentábilis tevékenységeket kiszervezni, vagy levenni róluk a kezét, mondván, hogy rengeteg kiadással jár. Pedig pont ezért kell az államnak elvégezni ezt, pont azért, mert nem rentábilis.)

Ebből következően az állam feladata, hogy a hajléktalanná válást megelőzze, a hajléktalan állapot megszüntetésére ésszerű erőfeszítést tegyen – munkát, megélhetést biztosítson –, illetve a hajléktalan állapotból fakadó társadalmi konfliktusokat kezelje, az ebből fakadó problémákat megoldja, vagy orvosolja. Mert a hajléktalan az egyén számára lehet, hogy nyűg, amire egy fillért nem pazarolna. Pedig a társadalom egészének érdeke, hogy azok, akik ma hajléktalanok, azok dolgozó, adófizető állampolgárok legyenek, akik ma még nem hajléktalanok, de azzá váljanak, azok ne váljanak azzá, hanem maradjanak meg dolgozó, adófizető állampolgárnak.

A vallásoknak meg nem ez a fő feladatuk. Egy egyháznak, egy vallásnak az a feladata, hogy megfelelő értékrendre tanítson, jó és rossz megkülönböztetésre, megértésére, azaz erkölcsre neveljen, lelki természetű támogatást nyújtson. Az más kérdés, hogy az egyházak – értékrendjükből fakadóan – segítenek olyan feladatok ellátásában is, ami az állam feladata lenne, vagy alkalmasint az állam helyett végzik el az adott feladatot, így például karitatív tevékenységet végeznek, vagy részt vesznek pl. az oktatásban. De ez nem a fő feladatuk.

Lehet ujjal mutogatni az egyházakra, hogy miért nem nyitják meg a templomokat a hajléktalanok előtt, de ez igazából csak felelősség átruházás, szerecsenmosdatás.